Egy elhagyott gyerekhez emberfeletti erő és türelem kell!

A főiskola mellett egy átmeneti otthonban dolgoztam. Volt ott egy srác, aki mindössze két évvel volt fiatalabb nálam. Mindig egyedül volt, és ha csak tehette, lelépett. Ki nem mondott titok volt a dolgozók között: nem tudnak mit kezdeni vele.

Kétes haveri körökben mozgott, és a személyzet tagjai nem szívesen beszéltek róla, honnan szerzi a pénzét. Képtelenség volt közel kerülni hozzá. Alapvetően anyáskodó természetem van – túlságosan is. Akkor viszont jól jött volna, hogyha ebbe a túlzásba vitt segítő szándékomba valahogy őt is be tudom vonni. De mindenkit tárgyként kezelt, nagy ívben tett ránk, és a többi gyerekre is.

Hiszen addig nem érdekelt a sorsa senkit. És mélyen – talán már kiolthatatlanul – beleivódott az agyába, amit örök igazságnak hitt: az nyer, aki a legagresszívabb, a leghangosabb, a legfenyegetőbb. Szégyellem bevallani, de én is féltem tőle. Pedig ez volt az utolsó dolog, amit akkor szabad lett volna éreztetni vele. Úgy éreztem, nincs jó megoldás.

Szükséges a kihágások miatt büntetni azt, akitől az élet már mindent elvett, azelőtt, hogy egyáltalán megkaphatta volna? Hogy nyújtsak segítséget, ha nem kér belőle? Utólag persze rájöttem, hogy egyszerűen én voltam túl fiatal ahhoz, hogy helyt tudjak állni mellette. Később megismertem ennek a srácnak az „idősebb kiadását”.

Kristóffal randevúztam egy ideig. Állami gondozásban nőtt fel, olyan otthonokban és nevelőszülőknél, ahol mindig ő állt az utolsó helyen. Míg egy átlagos családnál a névválasztás is a szeretet kifejezése, elvégre a világ legszebb nevét akarod adni a babádnak, addig Kristóf édesanyja arra sem emlékezett, hány gyereke van összesen. Kristóf hiába próbálta megtalálni a saját identitását.

FORRÁS: UNSPLASH

Mire felnőtt, a testi-lelki bántalmazások olyan sebeket hagytak rajta, amik már sosem gyógyulnak be. Ha valamit igazán akart, erőszakosan vette el. Ez a munkájában sikeressé tette, de a szeretetét sem tudta máshogy kifejezésre juttatni. Kristóf ragaszkodása meghaladta minden erőmet. Agresszíven szeretett, hiszen attól félt, hogy ha nem teszi, elveszít.

Nem hitte, hogy a számára üres, semmitmondónak tűnő szavak akár igazak is lehetnek: elég jó nekem, elég értékes, elég szeretetreméltó. Pedig épp azokba a röpke pillanataiba szerettem bele, amikor el merte engedni magát mellettem. És egyszerűen csak boldog volt. Agresszió és kedvesség ugyanúgy megvoltak benne, ennek ellenére lassanként én váltam mellette olyanná, amilyen az a kisfiú lehetett valamikor régen.

Bár én szakítottam meg vele minden lehetséges kapcsolatot, hosszan sirattam. Ahogy annak idején fogalmam sem volt, hogy mutassam ki a szeretetem a gondjainkra bízott srác iránt az átmeneti otthonban, Kristóffal ugyanilyen gödörbe kerültem. Sirattam őt, hiszen egy 35-40 év körüli férfiról volt szó.

Éreztem, hogy nem fog már változni, örökre az a kisfiú marad, akinek minden napja rettegéssel telik.

Természetesen rengeteg olyan állami gondozásban élő gyermek van, aki később sikeresen építi fel önmagát. Ehhez viszont erős, segítő kezekre van szüksége. Ez nem az a téma, ahol az idétlen motiváló mondatoknak, amik elférnének egy netes kiscicás fotón, helyük lenne. Nagyszerű dolog, ha örökbe szeretnél fogadni. De előtte mérlegelj! Olyan szeretetet és türelmet kell adnod, amit talán el sem tudsz még képzelni.

Nyitókép: Unsplash

Lelkisegély Szolgálat elérhetőségei:

Ingyenesen elérhető zöld szám mobilról és a legtöbb szolgáltatótól: 137-37

Normál díjas vonal: +36 1 329 33 80

SKYPE mindennap 18-23 óráig: „segelyvonal”

Chat: http://chat.hatter.hu hétfőn és szerdán 18-23 óráig

Email: lelkisegely@hatter.hu

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok