Egy nácigyilkos kémnő, aki bárkit elcsábított – Nancy Wake

Nem ismerte a félelmet, és az sem érdekelte, hogy vérdíjat tűztek ki a fejére. A Gestapo Fehér Egérnek hívta, mert minden elfogási kísérletet megúszott. Pedig az egykori glamúrlány, Nancy Wake, gyerekként még nem gondolta, hogy brit titkosügynök lesz belőle.

Akár Hemingway is írhatta volna az élettörténetét, amelyik izgalmasabb volt, mint bármelyik kémfilm. Nancy hangosan ropogtatta a szivart, és akkor is állta a sarat, ha alkoholról volt szó. Ugyanakkor sehova nem ment Chanel rúzsa és kedvenc szaténpárnája nélkül. Úgy nézett ki, mintha frissen jött volna a fodrásztól, ugyanakkor puszta kézzel megölt egy embert.

A lényét körbelengő misztikumhoz sokat hozzátett, hogy nem sikerült őt elkapni az évek alatt. Miközben a brit titkosszolgálat különleges egységénél szolgáló 39 nő egyharmada nem ment haza élve a második világháborúból. „Nancy az egyik legnőiesebb nő, akit ismerek, amíg el nem kezd harcolni. Utána viszont felér öt férfival” – mondta róla egykori kollégája.

Az apa nélkül felnövő új-zélandi születésű lány 16 évesen még csak nem is sejtette, hogy egyszer a francia ellenállást fogja segíteni a szövetségesek oldalán. Lelépett otthonról, hogy nővérként dolgozzon, majd néhány év múlva Londonba ment, hogy újságíró legyen. Fineszessége már itt kiderült, amikor besétált a Hearst lapcsoport központjába interjúra.

Mivel tudta, hogy Egyiptomban járatos embert keresnek, azt hazudta, hogy többször járt Kairóban, és folyékonyan használja a nyelvet. A hieroglifákra emlékeztető gyorsírásával át is ment a teszten, és Párizsba küldték európai tudósítónak. Nancy ott szembesült először Adolf Hitler növekvő hatalmával, a zsidók utcai vegzálásával és a nácik elborzasztó ideológiájával.

FORRÁS: WIKIPÉDIA

Ám ekkor még inkább az élet élvezeteit hajszolta, amelyben lelkes segítőre akadt az iparmágnás Henri Fiocca személyében. „Magas volt, tudott tangózni, és ha egy magas, sármos férfival tangózol, ugye tudod, mi történik?” – mesélte később egy interjúban. 1939-ben férjhez is ment hozzá, és egy darabig a kaviáros-pezsgős szerelem révületében éltek.

A partik főszereplőjéből villámgyorsan ellenálló lett, amikor kitört a háború.

Gyűlölettel gondolt a nácikra, és státuszát felhasználva kezdte segíteni a helyi ellenálló mozgalmat. Eleinte futárként, kísérőként hasznosította magát, és hamar kiderült, hogy egy ártatlannak tűnő nő könnyebben utazik az országban. 1940-43 között férjével sikeresen megmenekített több száz embert, miközben a Gestapo növekvő gyanúval figyelte őket.

Amikor forróvá vált a talaj, elhagyta Franciaországot. Menekülésének drámai ára volt: férjét letartóztatták, megkínozták és kivégezték, amiért nem volt hajlandó feleségét feladni. „Az egyetlen jó német a halott német, minél halottabb, annál jobb. Sokat megöltem, és csak azt sajnálom, hogy nem még többet” – jelentette ki az özvegy.

Ekkor már a brit titkosszolgálat különleges egységében kapott kiképzést, hogy részt vegyen a D-nap előkészületeiben. Nancy még nagyobb elszántsággal rejtette el a szövetségeseket fegyvereit vagy létesített kommunikációs csatornákat. Volt, hogy több száz kilométert biciklizett hegyi utakon, ellenőrző pontok árnyékában, amikor tönkretették a rádiójukat. Ugyan ki gyanakodott volna egy kerékpározó háziasszonyra?

A Fehér Egér a Gestapo toplistájának előkelő helyén ült, és ha kellett, akár puszta kézzel ölt. „Háborús időben miért pusztán annyi lenne a nő dolga, hogy büszkén integet a távozó férfinak, majd nekiáll álcasapkát kötögetni?” – Nancy így vélekedett a nők háborús szerepvállalásáról, és ezt akkor sem rejtette véka alá, amikor megjelentette önéletrajzát, és számos változatban feldolgozták életét.

Nancy 98 évig élt, és annyi kitüntetést kapott, hogy egyszer azt mondta: simán megélne az eladásukból kapott pénzből. De fura módon soha többé nem volt olyan boldog, mint amikor vérdíjat tűztek a fejére, és minden pillanatban kockára tette az életét.

Nem tudott magával mit kezdeni, visszatért Ausztráliába, hogy jelöltesse magát a törvényhozásba, de úgy érezte, nem értékelték eléggé. Végül Nagy-Britannia lett az otthona. Amikor hosszú házasság után második férje meghalt, Nancy tényleg eladta medáljait, hogy eltartsa magát. „Nincs értelme megtartani őket. Valószínűleg pokolra jutok, és ott úgyis csak elolvadnának.”

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂