Egy semmibe vett feleség – ez vagyok én?

– Milyen tortát szeretnél születésnapodra? – kérdezte a férje. A kérdés nagyon meglepte. Még több mint egy hét van a születésnapjáig, és máris eszébe jutott, nahát! 

És ezért felhívta a munkahelyén? Gondolt rá? Ezek szerint idén nem azt a tortát kapja majd, amiért a férje az utolsó pillanatban elszalad a cukrászdába. Azt is némi morgás után, hogy minek egy felnőtt embernek torta… Tizenpár év házasság után igazán jólesett a férfi váratlan figyelmessége. Lehet, hogy idén ajándékot is kap? – Merült fel benne a kérdés, de gyorsan elhessegette. A torta is szuper lesz!

– Málnásat – vágta rá szinte rögtön. Gyerekkorában mindig ezt kért az édesanyjától. Januárban olyan jólesett a piros, savanykás-édes gyümölcs íze a süteményben. Jó emlékei voltak a gyerekkoráról: szép születésnapok, nagy ünneplések. Felnőtt korára, ahogy messze került a szüleitől, ezek elmaradtak.

De most jólesett a lelkének a figyelmesség, és előhívta ezeket a régi emlékeket. A málnás egyébként is praktikus, egyszerű. Minden cukrászdában könnyen megoldják, ráadásul a gyerekek is szeretik! – Jutott eszébe most már felnőttesen, magyarázatképpen.

A születésnapja előtt két nappal azonban a férje ismét telefonált a munkahelyére:

– Tudod, milyen drága egy málnatorta?! Nagyon felmentek az árak! Egyébként is ilyen ostoba kérést! Málnatortát januárban! Hol van ilyenkor málna?

Ő meg inkább átsietett a telefonnal a tárgyalóba, hogy a munkatársai ne hallják a beszélgetést.

– A fagyasztónkban – válaszolta csendesen.

– Hát én nem fogom megsütni! Tudod, hogy csak almásat tudok csinálni. Bár úgy emlékszem, azt is szereted. Azt megsütöm, mert nem túl drága.

– Rendben – válaszolta megadóan. – Az is jó lesz.

Aznap este a szomszédasszony beadott egy fél szatyor almát a gyerekeknek.

– Na, ez pont jó lesz a tortádhoz, úgyis savanykás alma kell hozzá.

– De ez édes faja! – sóhajtott fel. Értett az almákhoz, a szüleinek régen almása volt.

– Nem baj, finom lesz az úgy is! Csak vajjal csináld, úgy az igazi!

Amikor a férje másnap megjött a boltból, közölte, hogy a felírt hozzávalók közül vaj helyett inkább margarint vett, mert az akciós. És egyébként sem számít, hogy vaj vagy margarin. A délután a tortasütés jegyében telt: a férje panaszkodott, hogy az ebédfőzés miatt nem tudta időben elkezdeni a sütést.

Az ebédet ő főzte, a férje már nem vállalta, hiszen ha tortát fog sütni, akkor az ebédet igazán késztheti ő. Aztán nem találta a lisztet, utána a tortaformát. Végül közölte, hogy az egész biztosan szar lett, és ő soha többé nem lesz ilyen bolond, hogy tortasütésre adja a fejét. A kezét is megégette, most majd fájni fog egy hétig, és mindezt egy ostoba sütemény miatt.

De azért elkészült a torta, és nem lett rossz. A férje jó szakács volt.

– Ugye, kevés férj van, aki tortát süt a feleségének? – kérdezte. – Aztán majd találd ki azt is, hogy milyen ajándékot szeretnél a születésnapodra! Nem vettem semmit, mert nem vagyunk gyerekek. Majd te megmondod, mit szeretnél!

Ekkor már tudta, hogy idén sem lesz ajándéka, de nem baj, már nem számított. A születésnapja elmúlt.

– De jövőre nem vállalom be ezt a tortasütést! – folytatta a férfi. – Minek torta a mi korunkban? Majd főzök valamit, rendben? Egy jó pörköltet, vagy valami sültet. Fölösleges ez a bohóckodás! Csak a macera van vele!

– Tudod mit?! Nem, nincs rendben! – találta meg végre a hangját. – Én megérek egy tortát! Sőt, annál többet is!

A hangja most már erősen és határozottan csengett.

– Jövőre lesz tortám! – ígérte meg magának némán, miközben magán érezte a férje meglepődött tekintetét. – Málnás. Sőt, mindenem lesz, amiért eddig nem küzdöttem: például önbecsülésem… Mert mostantól kiállok magamért!

Nyitókép: Unsplash