Egy sérült lelket nehezebb szeretni…

Egy sérült lelkű embert nem egyszerű és nem is könnyű szeretni, de ha találkoztál ilyen személlyel, elengedned talán még nehezebb. Tudom magamról, hogy az én lelkem is sérült, egészen mélyen, a legbelsőbb bugyor aljáig.

Hitegethetném magam és ellenkezhetnék, hogy ugyan szó sincs erről, de hazugság lenne. Mindannyiunknak megvan a története, a sztori, amit ha elmesél, akkor kirajzolja a diagramot. Szépen megmutatja, hogy milyen emlékeket cipelünk, mik azok, amik nehéz bőrönddé nőtték ki magukat az idők során. Mert attól, hogy valami régen történt, nem jelenti azt, hogy feledésbe merült.

Sőt, van, hogy pont ennek hatására válik egyre nehezebbé, egyre elviselhetetlenebbé. Csak magamat tudom példaként felhozni, és azokat a nehézségeket, amikkel több évtizede küzdök. Nem egyszerű velem élni, és annál is nehezebb annak, aki szeret engem. Néha sajnálom a férjem, és ezt meg is mondom neki, mert tudom, milyen vagyok.

Vannak napok, amikor legszívesebben én is faképnél hagynám saját magam, de nekem sajnos maradnom kell, míg mindenki másnak ott a lehetőség, hogy szabadon távozzon. Vannak negatív dolgok, amiket legszívesebben eltitkolna az ember – de talán ahhoz, hogy meggyógyítsuk a saját lelkünket, először szembe kell néznünk a káosszal, ami jelenleg benne lakozik. Félresiklott gyermekkor, elfuserált szerelmek.

Rossz dolgok, amelyek egy szinten erősebbé teszik az embert, de valahol porig rombolják a bensőt. Nehezebben bízol meg az emberekben, minden mondat mögött valami turpisságra gyanakszol. Paranoia? Tapasztalat. Ennek azonban súlyos ára van. Folyamatos kétségek, őrlődés és stressz, amit ha egy ideig vissza is tudunk szorítani, egyszercsak felrobban. És akkor jaj annak, aki a közelben tartózkodik!

FORRÁS: PEXELS

De az összes rossz mellett jelen van a mérhetetlen szeretet, önzetlenség és áldozatkészség is. Egy sérült lelkű ember nem enged közel magához mindenkit, de akinek sikerül átjutnia a szögesdrótokkal övezett falon, az biztos lehet benne, hogy élete végéig számíthat rá.

Elmesélek egy történetet, ami tökéletesen demonstrálja a fentebb említett dolgokat. Sok évvel ezelőtt találkoztam egy fiatalemberrel, szimpatikus volt, kedves és megnyerő. De valamiért úgy éreztem, nem kellene belebonyolódnom a dolgokba. Kitartó próbálkozását díjazva végül beadtam a derekam, és kezdetét vette életem egyik legszörnyűbb kapcsolata.

Megalázott, bántalmazott testileg és lelkileg, hazudott és átvert.

Akkor és ott megroppant a lelkem, a tengernyi szenvedés, amit azidáig elviseltem, kicsordult és elöntött mindent. Vastag falat húztam magam köré, a férjemnek sem volt egy sétagalopp, míg végül célba ért. És bár tudom, hogy ő nem az a gonosz férfi, aki valaha ártott nekem, mégis előfordul, hogy az arcom elé kapom a kezem, mikor csupán simogatni szeretne.

Vagy épp mérhetetlen méreg önt el egy ártatlan kérdése miatt. Nem fair vele szemben, hiszen semmi rosszat nem tett, és talán úgy tűnik, ő bűnhődik a múltban történtek miatt. Azonban attól, hogy a lélek sérült, még nem helyrehozhatatlan. Idővel és akarattal, kitartással és rengeteg türelemmel megjavítható. Bár a hegek sosem fognak teljesen eltűnni róla, mégis képes lesz az ember az őszinte mosolyra.

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂