Egy szexi anyuka könnyebben elszereti a pasid, mint egy húszéves!

Sokan azt gondolják, hogy a kisgyerekes anyukák másról sem tudnak beszélni, mint kakis pelenkákról, szeparációs szorongásról és társaikról. Ez azonban nagyon nem így van. Miután Dalmával beszélgettem, elgondolkodtam, mennyi titok lehet a színfalak mögött…

„A társadalom leírja a kisgyerekes anyákat valamilyen szinten. Igen, többnyire a gyerekekkel éljük az életünket, amíg kicsik, ám nekünk is akadnak olyan történeteink, amik közel sem róluk szólnak. A fiatal független, vagy a gyerektelen párban élő nők például abszolút nem látnak bennünk “ellenfelet”, ami azért kicsit ciki ránk nézve.

Nem abból a szempontból gondolom, hogy elvesszük a párjukat, miért tennénk? Hanem egész egyszerűen tök kizártnak tartják, hogy mi valamiféle riválisok lehetnénk a számukra. Tévednek. Itt csak az a bibi, hogy nem igazán a mi szemszögünkből van félni való, vagyis nem minden esetben, hiszen olyan is akad, hogy egy unatkozó anyu szórakozást akar.

Én sosem voltam bombanő, de rossz csaj sem. Még most, a gyerekek után is adok magamra, igyekszem csinosan öltözni, szóval alapvetően az igényesebb anyatársadalmat képviselem. És ha van egy elfogadható külsőd, amellett, hogy te azért már tudod, mit akarsz két lábbal a földön, az bizony gyilkos páros tud lenni. Ha használják…

Aztán arra lettem figyelmes, hogy az elmúlt pár hónapban/évben meg sem tudom számolni, hányszor léphettem volna félre, ha akarok. Többször, mint fiatalabb koromban. Nem kifejezetten új emberek jöttek az életembe, hanem inkább az ismeretségi körömből kaptam ajánlatokat. Hogy azért, mert tényleg kívánatosnak találnak? Vagy csak azért, mert már minden utat végigjártak, és csak ilyen “vészmegoldás, hirtelen nincs jobb” vagyok? Fogalmam sincs.

FORRÁS: UNSPLASH

De a lényeget tekintve ez mindegy is, hiszen a fiatal, zsenge és csodaszép lányok között is van bőven, akiket csak használnak. Különböző korosztály próbálkozott, különböző beosztással, státusszal, egyvalamiben azonban mindegyik megegyezik: családapák. Akikről bizony azt hiszi a párjuk, hogy a családjukért élnek. Ez így is van, csak éppen a szabadidejükben egy picit másért is akarnak…

Aztán ha elbeszélgetnék egyik-másik feleségével, úgy teljesen őszintén, biztosan van olyan, aki gyanakszik, hogy az ő feddhetetlen párja nem is annyira az. Hogy ezután mi történik, az szerintem személyiség kérdése. Van, aki szemet huny, mert úgy van vele: amíg otthon megkap mindent, mit pattogjon? Aztán van az, aki igazából otthon sem kap meg mindent, mert adott esetben a törődést, a figyelmet – és olykor a pénzt is – máshova viszi a kedvese, és az asszony csak a bizonyítékra vár, hogy léphessen.

De talán a legrosszabb azoknak, akik teljesen naivak, vakon bíznak, közben pedig nem kellene. És ha egy ilyennél kiderül a turpisság, akkor jön a teljes összeomlás…

Nem tudom: ezek után a saját kapcsolatomról mit gondoljak? A párom is sokat dolgozik, a munkájából kifolyólag jön-megy mindenfelé. Kérdés, hogy tényleg mindig csak arra viszi az útja, amerre dolga van, vagy esetleg akad némi kitérő is? Nem gondolnám egyébként, de ezek után én már bárkiből bármit kinézek. És jobb egészségesen gyanakodni – hisztik és jelenetek nélkül -, mint tök naivan, vakon lenni, mert abból lehetnek az igazi nagy pofáraesések.

Kíváncsi voltam, és megkérdeztem pár “rajongóm”, hogy oké, de miért pont én. Vannak nálam sokkal jobb nők, ráadásul gyerek nélkül, akivel nem kell agyonlogisztikázni a dolgot, mert könnyebben megoldott a találkozó, mint egy anyukával. Volt olyan, akinek a személyem és a külsőm tetszik – legalábbis ezt mondta -, és nagyon nem érdekli, hogy egyébként anyuka vagyok, teljesen el tud vonatkoztatni ettől. Bár, ha belegondolunk, ha meglátunk egy jó pasit, a mi szemünkben is csak másodlagos, hogy apuka-e, vagy sem…

Aztán volt olyan is, aki kerekperec bevallotta: amellett, hogy tetszem neki, úgy érzi, egy biztonságos pálya vagyok. Mert tart annyira komolynak, hogy ha valami lehetne köztünk, nem fecsegnék, hiszen nekem ugyanannyi vesztenivalóm van, mint neki. Ugyanis szingli, fiatal nővel azóta kizárt, mióta belefutott egybe és elkezdte zsarolni “szerelem” címén.

És ezt már nem először hallom… Ugyanannyi vesztenivaló! Talán itt a kulcs. Így már érthető számomra is, hogy ezek a férfiak miért tartanak minket inkább alkalmasabbnak ilyen “szerepekre”. Az azonban nagyon nem világos: ezek szerint így működne a világ? Csak most, vagy ez mindig is így volt?

Mert akkor egy óriási illúzióban élünk, ami ezek alapján bárhol, bármikor, bárkinél örökre eltűnhet. Én nem ítélem el ezeket a férfiakat, mert a saját szemszögükből biztosan megvan mindegyiknek a saját igazsága, és hát a nők között is vannak vadászok. Nem is kevesen…”

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr