Elhagylak, mert minden percben a nyakamon lógsz!

Tudtad jól, hogy elvált, gyerekeivel élő emberként hogyan kellett újra kezdenem az életem. Tudtad jól, hogy milyen egyedül maradni, nulláról indulni. Ismerted az érzést, hiszen te is pont úgy jártál, ahogy én. Hasonló cipőben jártunk, téged elhagyott a férjed, az én feleségem is lelépett.

Miután elváltunk, kezdtünk feltámadni – és amikor úgy éreztük, jó lenne egy társ, nyitottunk a világ felé. Nem volt sétagalopp, egyedül építettem újjá azt, ami romba dőlt, egyedül álltam talpra. Kialakítottam egy életet, amit idővel megszerettem. Új szépségeket fedeztem fel, új hobbikat találtam, hogy egyedül is minél jobb, teljesebb, boldogabb életem legyen.

Sikerült is elérnem, hogy már egyedül is teljesnek érezzem magam.  Ebbe a képbe kerültél te bele. Mivel nélküled is tökéletesen jól éreztem magam, nem te voltál minden örömöm forrása. Nem az volt az egyetlen célom, vágyam, hogy veled legyek. Ezt azonban nehezményezted, és hangot is adtál a véleményednek.

Nem akartad elfogadni, hogy vannak külön programjaim, amiket akkor szerettem meg, amikor  egyedülálló lett a státuszom. Én a hobbijaim nemcsak azért űztem, hogy ne unatkozzak, vagy valamivel elüssem a szabadidőmet, vagy levezessem a felesleges energiáim. Egyszerűen beleszerettem a sportba, imádok úszni, bicajozni, kirándulni, városnéző sétákra menni.

Te otthonülő típus voltál, nem akartad elfogadni, hogy máshogy is lehet élni – azt pedig főleg nem, hogy én akkor is jól érzem magam, amikor te nem vagy velem. Szerettelek, de  magamat  is szeretem. Így nem engedtem meg, hogy irányítsd az életem, és csak az legyen, ami neked jó. Tudom én, hogy miért nem tetszett az életformám. Neked csak olyan partner felel meg, aki úgy táncol, ahogy te fütyülsz.

FORRÁS: UNSPLASH

Aki állandóan a rendelkezésedre áll, amikor épp szükségét érzed, hogy legyen melletted valaki. Már két hónap után azt akartad, hogy költözzünk össze. Ezek ugyan egyeztek a szívem vágyával, az eszem viszont azt súgta, hogy túl gyors a tempó. Ennyi idő még édeskevés a másik megismeréséhez. Te azt várod a partneredtől, hogy minden figyelmét rád fordítsa.

Csak te legyél az életének egyetlen értelme. Korábban megszoktad, hogy minden rólad szól, minden úgy történik, ahogy eltervezted. Így utólag már a válásod okát sem fogadom el feltétlenül: nem hiszem, hogy a férjed volt minden hiba forrása. Mert neked nincs a partnered nélkül életed, semmi olyan elfoglaltság, amiben örömödet leled. Nincs egy jó könyv otthon vagy a könyvtárban, amit elolvasnál?

Találd már fel magad egyedül is, töltsd meg a külön töltött idődet szeretett dolgokkal!

Csak akkor vagy jól, ha együtt vagyunk? Ha veled élnék, akkor dolgozni se járhatnék, hogy ne hagyjalak magadra. Vagy még két zsemléért is együtt mennénk boltba? Ez számomra teljességgel elképzelhetetlen. Nem tartom helyesnek, hogy két ember csak együtt töltse minden idejét,  még akkor sem,  ha szeretik egymást.

A legszenvedélyesebb párkapcsolat sem lehet ennyire kisajátító, egymásra telepedő, birtokló! Élj egyedül is teljes életet, ne tőlem várj mindent! Szerettelek, de előbb-utóbb megfulladnék tőled, ezért elköszönök. Nem adhatom fel a saját életem…

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok