“Érted haragszom, nem ellened” – Vita nélkül nincs jó kapcsolat!

Sokan azt hiszik, hogy nem jó, ha összetűzések vannak egy kapcsolatban. Ha vitatkozás, veszekedés van, az baj. Hiszen akkor nem tökéletes az idill. Pedig ha sosem veszekedtek, az ugyanolyan nagy probléma, ha nem még nagyobb…

Nem létezik olyan hosszú távú kapcsolat (de még rövid távú se nagyon), ahol mindkét fél mindenben egyetért. A konfrontációk során pedig szépen lassan megismerjük egymást. Hogy miről mi a véleménye a másiknak, mi a fontos neki, mire érzékeny, és hogyan tudunk együttműködni.

Egy vita során pedig nem az a fontos, hogy mindenképpen nyerjünk. Nem az a cél, hogy győzedelmeskedjünk a másik felett. Mert nem egy csatát akarunk megnyerni, hanem a háborút. Vagy még helyesebb, ha felismerjük, hogy nem ellenfelek vagyunk, egy vita során sem, hanem együtt, egymásért dolgozunk. Egy oldalon állunk, és a cél, hogy mindenki nyerjen.

Persze előfordulhat olyan, hogy azt mondod: nem értek veled egyet, de szeretném, hogy neked jó legyen, ezért engedek. Ok, legyen, ahogy te szeretnéd, legyen az a szőnyeg, nézzük azt a filmet, vagy elnézést kérek egy konfliktusban, ahol szerintem te voltál a hülye. Ez lehet egy kedves gesztus. De nem lehet állandó működési modell.

Ha valaki túl sokszor enged így, csak azért, hogy lezárja a veszekedést, hogy nyugalom legyen, akkor ez a sok kis önfeladás elraktározódik. Az az érzés alakul ki, hogy én sokat engedek azért, hogy minden rendben legyen, és mindig az van, amit te szeretnél. Mégis folyamatosan újabb problémák lesznek, nem javul semmi.

Naná, hogy nem, hiszen nem értitek egymást. Én is sokszor belefutottam abba, hogy megkérdezték: miért nem zárod már le, miért forszírozod még tovább ezt? Én már túl vagyok rajta, legyen úgy, ahogy te szeretnéd! Én pedig azért nem engedem el, mert nem megnyerni akarom a vitát – ez nem egy politikai összecsapás, nem egy vetélkedő.

FORRÁS: UNSPLASH

Én azt szeretném, ha a párom megértene. És ha egy fontos kérdésről van szó, akkor ezt nem szabad a szőnyeg alá söpörni. Ha sikerül megérteni, hogy olyat mondott, olyat tett, amivel engem megbántott – és azt is, hogy ez miért bánt engem, én hogy működöm, hogy látom a dolgokat -, akkor közelebb kerülünk ahhoz, hogy legközelebb ez ne forduljon elő.

És ezzel tettünk egy lépést afelé, hogy kevesebb konfliktus legyen a jövőben. 

Például én nehezen viselem, ha egy olyan ember, akinek fontos számomra a véleménye, lekezel, becsmérel, és úgy nyilvánul meg, mintha nem lennék értékes. Ha elhangzik egy ilyen mondat, akkor az engem bánt, és én is támadólag lépek fel – mert igyekszem védeni magam. És ez senkinek sem jó.

Ilyenkor pedig már nemcsak az a lényeg, hogy abban a konkrét kérdésben megegyezésre jussunk, hanem hogy azt is megértse a másik, hogy ha így kommunikál velem, annak mindig rossz vége lesz. Mert erre érzékeny vagyok. Nemcsak az adott problémára kell fókuszálni, hanem arra is, hogy az miért probléma. Meg kell érteni, hogyan működik a másik és hogyan tudunk jól együtt, csapatként is működni.

Ha nem akarsz konfrontálódni és inkább mindig engedsz, akkor nem oldódnak meg a problémák, csak egyre több tüske lesz benned. Ha pedig minden párbajt meg akarsz nyerni, akkor közben folyamatosan veszítesz. A viták arra jók, hogy megtanuljuk egymásról, ki hogyan látja a világot, saját magát, a kapcsolatunkat.

Kinek mi a fontos, és hogyan tudunk segíteni abban, hogy jobban működjön a közös életünk. Így kialakíthatunk olyan működési modelleket, amivel a lehetőségekhez képest a legkevésbé bántjuk a másikat, és a leggyorsabban megoldjuk a problémákat. És így minden veszekedésből mindketten nyerünk egy kicsit.

Nyitókép: Unsplash