„Ha egy elvált férfi az anyjával lakik, azzal én nem állok szóba!”

Andi és Zsolti sok szempontból jól megvoltak egymással. Egyetlen dolog tette tönkre a kapcsolatukat, amin Zsolti nem akart változtatni – pedig tudott volna… 

Mindketten elváltak. Andi pedig a vagyonfelezés után megvette élete első saját lakását, amiben két kamaszkorú lányával élt. Aztán megismerkedett Zsoltival egy társkereső oldalon. A férfinak is jutott a válása után elég mennyiségű készpénz, mivel elég jó áron el tudták adni az exével közös családi házat.

Ő viszont nem vett magának ingatlant, ehelyett inkább hazaköltözött a szintén elvált anyjához. Ez nem lett volna baj, ha csak rövidebb ideig szólt volna a vendégeskedés, és lett volna benne annyi kurázsi, hogy valamikor a közeljövőben változtatni akarjon. Ám ő az egyedüllét helyett a mamahotelt választotta.

Élvezte, hogy kiszolgálják, lefőtt kávéval, elkészített reggelivel ébresztik. Terített asztalra megy haza, se vasalásra, se főzésre, se takarításra nincs gondja. Ezeket mindet megcsinálja az anyja, aki nyugdíjasként már dúskál a szabadidőben.

Nem csoda, hogy Andi egy idő után panaszkodni kezdett, amiért mindig csak ő látja vendégül a párját. Jólesett volna neki, ha néha egy-egy napot vagy éjszakát a férfinél is tölthetnek. Ez azonban a mama miatt elég nehézkes volt. Pedig teljes mértékben normális, sőt, elvárható, hogy egy kapcsolatban legyenek olyan együttlétek is, amikor a férfi látja vendégül a nőt.

FORRÁS: PEXELS

Persze párszor sor került ilyesmire, de bár ne történt volna meg! Mert nem Zsolti, hanem az anyja készítette az ételt, utána pedig egész vacsora alatt ott ült velük az asztalnál. Sőt – mintegy desszertként – a nappaliban is ott maradt, nem fújt visszavonulót, nem ment át a szobájába, hogy legalább egy kicsit kettesben maradhassanak.

Megoldásként persze szóba jöhetett volna, hogy Zsolti odaköltözik Andihoz.

De ezt a férfi nem akarta, hiszen ebben az esetben neki is ki kellett volna vennie a részét az egész családot érintő feladatokból. Erre pedig egyáltalán nem vágyott… A házassága úgy ért véget, hogy nem született gyerekük, és ezután sem volt kedve belekóstolni a gyereknevelésbe.

Ő csak vendégként járt Andihoz, és a közös vacsora után még a mosogatásban sem segített. A nőnek végül egyre terhesebb lett a kapcsolat. Próbált a kedvesére hatni jó szóval, észérvekkel egyaránt. A hibái ellenére is szerette Zsoltit, nem akarta, hogy véget érjen a szerelmük. De egy névnapi ebéd előkészületei során végleg betelt nála a pohár.

Zsolti aznap nem dolgozott, már reggel korán mehetett volna segíteni, vagy elugorhatott volna a piacra, boltba, hogy ne neki kelljen mindent hazacipelnie. De ő úgy döntött, hogy ehelyett inkább elmegy úszni és szaunázni. Azt azért megírta, hogy majd segít megteríteni…

Andi annyira felkapta a vizet, hogy csak annyit írt vissza: se teríteni, se ebédelni ne menjen, nem bírja tovább, elege van. És megfogadta magában, hogy soha többé nem áll szóba olyan férfival, aki annyira sem képes, hogy egyedül éljen. Szentül meg volt győződve róla, hogy Zsolti is azért lett ilyen, mert felnőtt kora ellenére is az anyjával lakik.

Ami engem illet, teljes mértékben Andival értettem egyet. Nem tudom elfogadni, ha egy felnőtt férfi nem akar a saját lábára állni. Még akkor sem, ha zátonyra futott a házassága. Mert ha egyszer már kirepültünk a szülői házból, nem mehetünk oda vissza, hogy úgy éljünk mint egy kamasz.

Nyitókép: Pexels