Ha egy főnök fiatal. senki nem veszi komolyan?!

“Ő az új fiú” – súgtak össze a lányok a konyhában, amikor a srác belépett. Ártatlan mosolya és izgalmas kék szeme hamar felkeltette a figyelmüket, még azelőtt, hogy a főnök bemutatta volna. Persze ez is eljött a 11 órás meetingen. 

A mentorálását Dóri kapta meg, így az volt a legegyszerűbb, ha egyből egymás mellé is ülnek. Az IT-s mindent elrendezett, hogy semmi ne akadályozza a betanulás folyamatát, a kolleginák pedig sárgultak az irigységtől, hogy a fiatal lány oktathatja Robit. 

– Akkor kezdjünk is neki! Mit tudsz a rendszerről? – vágott bele a lány.

Engem egy kimondottan alacsony válaszfal szeparált el tőlük, így minden egyes szavukat hallottam. Sőt, egy-egy problémánál komoly brainstormingokat is tartottunk közösen. Remek tanítójának köszönhetően az újonc szép lassan, de haladt a betanulás útján, látszólag semmi nem akaszthatta meg a folyamatot. Reményeink szerint már csak egy hét választotta el az önálló munkától.

A mentora, Dóri, egy tündéri lány volt. Nagyon jóban lettünk nem sokkal azután, hogy a céghez került nagyjából két éve. Tudtam, hogy mellette jó kezekben lesz a srác, és nem is csalódtam. Aprólékosan, ám lényegre törően magyarázott el mindent, feladatokat adott, amit utána átbeszéltek. Nem sajnálta az időt, akkor sem, amikor a projekt miatt túlóráznia kellett. A lelkiismerete nem engedte, hogy hiányosan tanítsa be az új kollégát.

Az egyik közös ebéd alkalmával, bár a nők nem szoktak a korukról beszélni, mégis előkerült a téma. Ekkor kiderült, hogy Dóri még csak 23 éves. Bár mi sem voltunk matuzsálemek, mégis irtó fiatalnak számított köztünk. De ezzel senki nem törődött, hiszen minden kvalitása megvolt a munkához, és remekül beilleszkedett közénk annak ellenére, hogy mindenki legalább 5 évvel idősebb volt nála.

Az ebéd után viszont valami megváltozott. Nem ment úgy a tanulás. A lány eleinte csak apró heccelődésnek vélte a lenéző mondatokat Robitól, amik mind arra utaltak, hogy túl fiatal. De napról napra durvább reakciókat kapott.

FORRÁS: SHUTTERSTOCK

Már-már én is felkaptam a fejem, hogy mi folyik itt. Dóri végtelen türelemmel viselte a történéseket, de egyre inkább látta, hogy ez nem az az út, amin néhány napja jártak. Próbálta szépen jelezni, hogy ez nem vezet sehova, de a másik csak folytatta…

– Robi, tudsz maradni egy kicsit? – hallottam végül egy nap, a munkaidő végén. Dóri szerette volna megbeszélni, mi is történik.

– Persze, kislány, ha igényelsz, miért is ne? – jött a pikírt válasz, ami meg is adta a beszélgetés alaphangulatát. A lány rákérdezett arra, ami bökte a csőrét, mire meg is kapta a választ. Még többet is, mint szeretett volna.

Robi elmondása szerint ennyi idősen kizárt, hogy bármihez is értsen az ember, és amikor megtudta, hogy hány éves a mentora, szimpla prédává avanzsált a szemében. Ezért vált komolytalanná az egész tanulási folyamat: hiszen egy nála fiatalabbtól mit is tanulhatna…?

Inkább átváltott vadász módba, hiszen a kora ellenére megdönteni meg lehet.

Ezek után Robi átkerült az én kezeim alá, mert komoly összeférhetetlenség alakult ki. De mondanom sem kell, a próbaidő lejárta után volt annyi belátása a vezetőségnek, hogy nem hosszabbította meg a szerződését. Viszont azóta is sokszor eszembe jut ez a történet, amikor fiatalabbakkal hoz össze a sors, és döbbenettel gondolok vissza erre a beszűkült gondolkodásmódra.

Már csak azért is, mert korábban a babaarcomnak köszönhetően sokszor voltam én is áldozata hasonló esetnek. A mai napig nem értem, hogy egyeseknek miért számít ennyit a kor. Pedig a tudást és a tapasztalatot nem csupán az évek adhatják meg.