Ha nem költözik össze veled, akkor nem is szeret?
A múltkor találkoztam egy barátnőmmel, aki hónapok óta boldog párkapcsolatban él. Rákérdeztem, mikor lépnek a következő szintre, vagyis mikor költöznek össze. Meglepve hallottam a barátnőm szájából a választ: valószínűleg soha…
Hirtelen megijedtem, hogy szakítottak, de kiderült, hogy nem, sőt! Boldogabb a szerelmével, mint valaha, de mégsem akar vele összeköltözni. Kértem, hogy ezt fejtse ki, mert nem értem…
„Nézd, te is tudod, hogy túl vagyok egy váláson, ami után nagyon nehezen szedtem össze magam. Csodálatos, hogy Ákossal egymásra találtunk, úgy érzem, szerelmesebb vagyok, mint valaha. De félek feladni a függetlenségemet, amiért olyan sokat küzdöttem. Emlékszel, milyen sokáig tartott, míg a válás után először igazán jól éreztem magam a bőrömben?
Most végre kialakítottam egy életet, amit imádok.
Van egy remek munkám és egy szuper lakásom, amiben minden úgy van, ahogy én szeretném, ráadásul egyedül az én tulajdonom. Nem akarok ezen változtatni. Boldog vagyok ott, viszont ketten már szűkösen lennénk.
Ákoshoz sem szívesen költöznék – ott minden az övé. Persze adódik a megoldás, hogy mindketten adjuk el a lakásunkat és vegyünk egy közös otthont. De nem szeretném feladni az anyagi függetlenségemet. Sőt, a sajátomat sem. Mert ha esetleg vége lesz a kapcsolatunknak, megint ott találom magam, ahol a váláskor, és azt nagyon nem szeretném.
Ráadásul olyan boldog vagyok így, ahogy most vagyok!
Egyedül is jól érzem magam, és Ákossal is. Megvannak a saját kedvteléseink, az egyedül töltött estéink, amikor azt csinálunk, amihez kedvünk van. És megvan a közös időnk is. Még jót is tesz, hogy néha távol vagyunk, így hiányzunk egymásnak. Annak idején Gáborral olyan gyorsan összeköltöztünk, hogy a rózsaszín köd hamar elillant. Hamarosan azon kaptam magam, hogy minden nap azon vitázunk, ki vásárol be és ki mosogat… Egy idő után teljesen eltűnt a romantika és a szerelem az életünkből.
Nem akarom, hogy Ákossal is ez legyen. Most tökéletes a szerelmünk, mert ha együtt vagyunk, csak egymásra figyelünk. Nem kell azzal foglalkozni, hogy ki nem pakolta el megint a holmiját, vagy ki felejtett el vásárolni… Nem akarok változást, mert most annyira jó. Azt hiszem, csak úgy marad meg a szemünkben a másik varázsa, ha nem engedjük be az életünk minden szegletébe…”
Elgondolkodva hallgattam Krisztit. Tényleg az vezet a szerelem ellaposodásához, ha összeköltözünk? Jönnek a problémák, és előtérbe kerülnek a másik rossz tulajdonságai, amik sokszor rejtve maradnak, amíg külön élünk? Igen, van benne valami. Talán tényleg tovább tart összeköltözés nélkül a szerelemnek az az euforikus, legjobb időszaka, amikor még nincsenek gondok…
De aztán arra gondoltam, nekem milyen érzés minden nap amellett ébredni, akit szeretek. Hogy milyen jó hozzá hazatérni egy munkanap után, megbeszélni a velünk történt dolgokat és a közös lakásunkat szépíteni. Igen, vannak viták, de akarnám-e vajon, hogy meglegyen a saját külön életünk és csak hetente párszor találkozzunk? Vagy jobb így, hogy elköteleződtünk egymás mellett, közös az otthonunk és közösek a problémák?
Igen. Nekem ez jelenti az igazi összetartozást és kapcsolatot, hogy együtt élünk. De el tudom fogadni, ha a barátnőm ezt nem akarja, mert nem mer kockáztatni.
Nyitókép: Unsplash
