Ha nem szeretsz, akkor miért akarsz velem lenni?!

„Te szerelmes vagy belém?” – kérdezte a férfi. Nem tudta, mit válaszoljon. Ezt nem kérdésre szokták elmondani.

Olyan furcsán érezte magát ettől. Pedig átlagos randi estének indult. Megbeszélték, hogy találkoznak és elmennek együtt vacsorázni. Csinosan kiöltözött, feltett egy leheletnyi sminket, a haját göndör loknikban lazán feltűzte. Tudta, hogy ez jól áll neki, és a férfi szereti a tarkójánál elszabadult rakoncátlan fürtöket, ami kiemelik hófehér nyakát.

Kellemes tavaszi este volt, a barátnői buliba készülődtek és húzták, hogy inkább maradna velük egy csajos görbe estére. Jó volt együtt lakni velük, nem zavarták egymást, mégis ott voltak, ha szükségük volt a másikra. Ebbe az idillbe zavart bele a férfi. Mióta járni kezdtek – illetve ismerkedni, ahogy a férfi fogalmazott az első pár randi után -, Kata egyre többször maradt nála éjszakára.

Ha pedig otthon volt, gyakran hívta telefonon, és beszélgettek hosszú időn keresztül. A barátnői nem voltak ettől boldogok. Nem tetszett nekik, hogy a férfi idősebb és a tanára a jogi egyetemen. Ráadásul kiszámíthatatlan: hol egyfolytában hívogatja, hol napokra eltűnik. Programot sem lehetett nyugodtan tervezni, mert az utolsó pillanatban telefonált, és a lány már repült is hozzá.

Kata is érezte, hogy a férfi problémás, aki ezt meg is mondta magáról előre. Figyelmeztette, amikor „ismerkedni” kezdtek. Nem volt jó formában, pedig a karrierje szárnyalt, többet és hamarabb ért el, mint mások. Mégis állandó elégedetlenség gyötörte.

Kata azt hitte, hogy az előző barátnőjének emléke van ilyen rossz hatással rá, aki egy külföldi küldetés után a reptéren szakított vele. Ott várta rózsacsokorral a kezében több hónap távollét után, a nő pedig még a váróban az arcába vágta, hogy megcsalta egy kollégával és már nem akar vele élni. Ennek már több éve – azóta nem járt senkivel.

A lány azt remélte, hogy majd az ő türelmes kedvessége megláttatja a férfival, hogy más nők is vannak.

Olyanok, akikben érdemes megbízni, akiket érdemes szeretni. Nem kért semmit, és csak várt. Várta, hogy a férfi jéggé dermedt szíve lassan felenged és életre kel. Közben rengeteget beszélgettek, sokat megtudott a másikról, és az is róla.

Születésnapjára meglepte egy bögrével a kedvenc zenekarától. Kis zenekar volt, és Magyarországon viszonylag ismeretlen. A bögrét egy külföldön élő barátja szerezte be és postázta neki a kérésére. A múlt héten adta oda, de Milán zavarba jött, és azóta nem is jelentkezett, egészen a mai napig.

Most itt ültek az étkezőben a férfi lakásán. Milán azt mondta, hogy inkább ő főzött vacsorát, maradjanak itthon és beszélgessenek. A finomságokat megették, és közben csak felületes témákról esett szó. Aztán jött a mondat: „Te szerelmes vagy belém?” Kata szerelmes volt. Már hónapok óta. Csak a férfira várt, hogy végre túljussanak az „ismerkedésen”.

De valahogy mégsem hangzott jól a kérdés. Rossz érzése volt tőle. Kis szünet után válaszolt csak:

– Igen, szeretlek. És te engem? – lélegzetvisszafojtva várta a választ.

– Én nem szeretlek – felelte Milán egyszerűen. – Nem is foglak.

A hangja nem volt sem drámai, sem sajnálkozó. Nem is folytatta tovább, elhallgatott. Súlyos csend telepedett közéjük.

– Akkor mit csinálunk együtt hónapok óta? – kérdezte Kata, miközben a sírás fojtogatta.

– Tudod, nem vagyok igazán jól. Azt hittem, te majd jót teszel nekem, de nem. Aztán a bögréről rájöttem, hogy én többet jelentek neked, mint te nekem. Sajnos olyan típus vagyok, hogy vagy beleszeretek valakibe rögtön, vagy soha nem is fogom szeretni. Téged nem foglak, ne haragudj.

Aztán várt. Talán drámát, vagy balhét, vagy mindkettőt. A lány viszont úgy döntött, hogy nem adja meg neki ezt az örömet. Nem vagyok próbababa – ismételgette magában -, akit kedved szerint próbálgathatsz, majd félretehetsz.

– Akkor vége – szólalt meg. – Elmegyek. A nálam lévő dolgaidat majd elküldöm.

– Várj! Ne menj így el, beszéljük meg!

– Nincs miről beszélnünk. Szia!

Kilépett az ajtón, és megcsapta a hűvöskés tavaszi este illata. A liftig már futott. Nem akarta, hogy sírni lássák.

Nyitókép: Unsplash