Halál a szerelemre! Szerinted is túlhájpolják a jelentőségét?
Én nem vagyok egy nagy szerelemrajongó, szerintem ez egy túlértékelt árucikk. Magam körül azonban azt látom és tapasztalom, hogy főleg a nők számára ez valami olyan titkos és mindent leuraló misztikummá vált, ami túlnő rajtuk.
A legtöbb embernek ez a legfontosabb, kutatják, keresik jóformán mindenáron. Abban a hitben ébrednek reggelente, hogy “talán majd ma rábukkanok a naaagy, mindent elsöprő szerelemre”. És közben észre sem veszik, hogy csúnyán át vannak ejtve.
Erre pedig a szerelemipar még rá is tesz egy lapáttal. A történeteink, a romantikus vígjátékok, a szerelmes regények, de még a reklámok is azt az üzenetet közvetítik felénk lankadatlanul, hogy boldogság nem létezik szerelem nélkül. Sőt, a boldogság maga a szerelem, más nem is lehet. Ha neked ebben nincs részed – vagy csak éppen most nincs részed -, akkor nem élhetsz teljes életet.
Mi pedig gondolkodás nélkül hinni akarunk ebben a mesében, és közben az egyik legalapvetőbb igényünknél – a társra való igényünknél – fogva vezetnek meg bennünket. Hogy miért? Nem titok, a csontvázat a szekrényben profitéhségnek hívják.
A cégek és a marketingesek bravúrosan épültek rá erre az érzelemre, aminek az lett a következménye, hogy nők és férfiak gondolkodás nélkül szórják a pénzt fiatalító, karcsúsító, szépítő termékekre. Belehajszolják őket abba a gondolatba, hogy versenyben kell maradniuk a húspiacon. Holott nem azért fogsz társra és boldogságra találni, mert hosszantartóan csillog a hajad.
Ne érts félre, a bódulatot én is szeretem, tényleg jó érzés. Azonban mégis úgy gondolom, hogy a szerelemben az a legjobb, amikor végre elmúlik. Mert van egy titok, amit senki sem szeret hangoztatni: a szerelemnél sokkal jobb dolgok is vannak egy párkapcsolatban. Mindjárt mondom is, hogy mi az, de előtte térjünk ki egy kicsit arra, mi a baj a szerelem hajszolásával.
A szerelem egy különleges elmeállapot. Nem a szívből jön, ezeket az érzelmeket az agy generálja. Szerotonin, dopamin, tesztoszteron, oxitocin, vazopresszin – csak hogy néhányat említsek a szerelem vegykonyhájának hozzávalóiból. Nincs a szerelemben semmi magasztos, hormonok játéka az egész, véletlen melléktermék a nagy párkeresős játékban, amelynek végső célja a szaporodás, a fajfenntartás.
A kellemes érzések mellett azonban kevésbé kívánatos tüneteket is produkál a szerelmes agy. Étvágytalanság, nyugtalanság, beszűkült figyelem, koncentrációs zavarok, alvászavarok, kényszeresség és az érzelmi élet nagy amplitúdójú hullámzása. A szerelmes ember nem a maga ura, csak hánykolódik magatehetetlenül az érzelmek viharában. Egyesek még ölni is képesek szerelemből, vagy ahogy mondják, szerelemféltésből. Fárasztó, kimerítő állapot ez, addikció szó szerint.
Hála az égnek, egy szerelem általában csak 2-3 évig lángol. Utána a tesztoszteronszint csökken, és kialakul valami sokkal jobb, valami élhetőbb dolog: a kötődés. Ez a nyugalmi, bizalmi, intim viszony, ez az elmeállapot teszi lehetővé azt, hogy mással is képesek legyünk foglalkozni, mint a vágyunk tárgyával. Például a saját életünkkel, az utódneveléssel, a munkánkkal, a hobbinkkal. A kötődés az oxitocin és a vazopresszin termelődésének következményeként alakul ki, például orgazmus után, vagy ha mélyen a társad szemébe nézel. Ez természeti törvény.
Hidd el, ideje felébredni Csipkerózsika álmodból és felismerni: a boldogság akkor lesz osztályrészed, ha már nem vagy lángolón szerelmes. Ha ezt nem vagy hajlandó felismerni, és azt hiszed, eksztatikus élményekben csak a tűzvész közepén lehet részed, saját magadat ítéled boldogtalanságra. Ha elutasítod a teljesség érzését, és mint egy bolond, rohansz a következő kiszemelt után, nem vagy több, csak egy függő, akinek egy újabb adagra van szüksége.
Nyitókép: Unsplash