Ha évekig hitegetni tudott a párod, akkor ki a hibás?

Az egyik ismerősömet tíz évig “hitegette” a férje, hogy akar majd gyereket, csak később – aztán mire 45 évesen rájött, hogy az embere soha nem akar apa lenni, már késő volt.

Ki hitegetett kit?

Valahányszor az érintettek dühösen és csalódottan panaszolják, hogy évekig a sötétben tartották őket ígéretekkel, mindig felteszem a kérdést: de voltaképpen ki is hitegetett kit? Együtt éltél valakivel öt évig, aki minden alkalommal, amikor szedted volna a sátorfádat, lebeszélt a költözésről, és azzal biztatott, hogy majd nyugdíjas korotokban kipróbáljátok, milyen Balin élni? Mégis mit hittél, ember? Hogy majd egyszer hirtelen meggondolja magát, és “majd”-ból “most” lesz? És te, aki tíz évig rendszeresen kommunikáltad, hogy gyereket akarsz, ő meg csak bólogatott, hogy “majd”… Te mégis miben reménykedtél? Hogy amíg neked elég ez a válasz, addig ő bármiben is változik?

A többség nem hazudik: egyszerűen csak meg akar felelni az elvárásaidnak

Sokan úgy lépnek egy kapcsolatba, hogy a saját vágyaikat, álmaikat vetítik ki a másikra. A társuk pedig annyira vágyik az együttlétre, annyira akarja ezt az egészet, hogy egy időre – a hazugság szándéka nélkül – ösztönösen belehelyezkedik abba a szerepbe, amit várnak tőle. Nem akarja ő megtéveszteni a párját, egyszerűen csak apait-anyait belead abba, hogy megfeleljen. A másik lendülete pedig annyira magával ragadó, sodró, hogy ő aztán továbbra is rábólint a feléje vetített képre. Márpedig a szerelem vak, és sokszor észrevétlenül mássá leszünk, amikor minden erőnkkel kapcsolódni akarunk. Ugye, veled is előfordult, hogy elkísérted a párodat a kedvenc zenekara koncertjére, és magad is azt hitted, hogy ez a zene az, ami téged is a legjobban hív? Vagy hogy örömmel konyhatündérkedtél a kedvesnek, miközben korábban csak a mikróig mentél, hogy megmelegítsd a rendelt ételt?

Ahogy aztán a kapcsolat egyre komolyabbá, elkötelezettebbé válik, egyre inkább lehullanak az álarcok. Azok is, amelyeket a bőrünknek hittünk. Előbb-utóbb a szürke hétköznapok taposómalmában nem tudunk már szerepben lenni: se magunk, se a másik előtt. Először talán csak mélyen legbelül tudatosodik, hogy hopp, én nem is akarok Délkelet-Ázsiába költözni, nem is vágyódom gyerekzsivajra és egyenesen utálok főzőcskézni… Aztán már ki is mondjuk. A problémát az okozza, hogy nem mindenki nyíltan, hiszen van, aki gyűlöl konfrontálódni, és mindenáron meg akar felelni a vélt vagy valós elvárásoknak. És ebből lesz a sok “majd”, a sok “egyszer” és a rengeteg “talán” meg “ha”… Ami valójában azt jelenti: “ha rajtam múlik, soha”.

És te még ekkor is ragaszkodsz az eredeti képhez…

Nyíltan kell kommunikálod azt, amire vágysz, és ha ez nem találkozik azzal, amit a párod szeretne, akkor ideje felismerni: mást akartok. Ami talán azzal jár, hogy más az utatok is. Szívszaggatóan fájdalmas felismerés ez – különösen akkor, amikor a kezdetben lángoló, vak szerelem már szelíd biztonsággá, szent szövetséggé mélyült. Ki elég bátor ahhoz, hogy ezt feladja? Nem sokan. A többség inkább halogatni kezdi korábbi vágyait, álmait és céljait, míg azok végleg el nem halnak. Ő halogat, te elfojtasz, te halogatsz, ő elfojt – ördögi ciklus ez.

Három út áll ilyenkor az ember előtt. Az első kézenfekvő, de nehéz: nem lesz utazás, költözés, gyerek, mert sokkal fontosabb, hogy ő itt van velem, és mi együtt többek vagyunk, mint külön-külön volnánk. A másik út fájdalmas, de felszabadító: ha nem passzolunk legelemibb vágyainkban és céljainkban, elengedjük egymás kezét.

Ki hitegetett kit? Ő csak annyira engem, mint én magamat

A harmadik út mindezek közül leggyakoribb, ugyanakkor pokolian mérgező is: maradok a társam mellett vagy elhagyom őt, ám akárhogy is döntök, életem végéig őt hibáztatom a hiányaimért. Csak mert ő “éveken át hitegetett”. Pedig, ha jobban megnézzük, felmerül a kérdés:  voltaképpen ki is hitegetett kit? Ő csak annyira engem, mint én magamat – vele, és ezáltal önmagammal kapcsolatban is.

Ébredj fel, vállalj felelősséget: van mozgástered, mindig dönthetsz másképp. Egy dolog azonban biztos: vele vagy nélküle, mindenképpen te vagy a felelős azért, hogy mit váltasz valóra a saját álmaid közül, és mi az, amit inkább hagysz elsikkadni…

Nyitókép: Midjpurney