Kádár-terror: Ha másképp gondolkodtál, őrültnek nyilvánítottak!
„Elviselhetetlen számunkra, hogy egy hibás gondolat létezhessék bárhol a világon, akármennyire titkos és erőtlen is” – hangzik a jól ismert mondat George Orwell 1984 című regényében.
A másképp gondolkodók elnyomása korokon átívelő jelenség, és ma is létező gyakorlat bizonyos totalitárius rezsimekben. A gondolatrendőrség rémisztő magyar valósága ezúttal Fabricius Gábor első nagyjátékfilmjében kel életre, amely sötét alászállás a Kádár-kor politikai pszichiátriájának bugyraiba.Történelmi távlatokból nézve a politikai pszichiátria intézménye mint az elnyomás eszköze igazi favorit volt a szocialista országokban.
A Szovjetunióban dolgozták ki a koncepciót még az 1950-es években, hogy aztán a hidegháború évtizedeiben a keleti blokk országai folyamatosan átvegyék. Az ideológia egyszerű volt: mindenkinek az ideális társadalom megteremtésén kell fáradoznia, ahol az emberek egyenlők és boldogok. Aki a rendszer ellen van, az nyilván őrült. E gondolat mentén sorakoztak fel ama szakértők, akik segítettek a gyakorlatba átültetni az elméletet.
Például azok a szovjet pszichiáterek, akik a skizofréniával magyarázták, hogy bizonyos emberek ellenezték a legjobb társadalmi rendszert a világon. Hiszen miért adná fel valaki a boldogságát, családját, karrierjét egy hibás meggyőződésért, ami annyira különbözik a többségétől? Erre csakis az elme kóros működése adhat választ.
Pedig látszólag ezek az állampolgárok normálisan funkcionáltak a mindennapok során, az egyre gyakoribbá váló orvosi jelentések azonban megállapították, hogy számos esetben enyhék a tünetek, és nem derül ki rögtön a skizofrénia. Így nem csoda – mutat rá a WHO tanulmánya -, hogy 1973-ban több skizofrént diagnosztizáltak Moszkvában, mint máshol a világon.
Kis neurózis, kis paranoia, és a hatalom számára kellemetlen egyének eltűntek a fehér folyosók útvesztőiben, amelyek mögött nyugtató injekciók, kényszergyógykezelés, elektrosokk várt rájuk. Aki nem halt bele, az belerokkant, vagy hosszú idő múlva épült csak fel.
E lelki megrokkanást követhetjük végig az Eltörölni Frankot című filmben, amely mind hangjaiban, mind látványvilágában kíméletlen alkotás. Végigkísérjük a főhőst a nyomasztó kafkai abszurdban, ami feloldozás és pillanatnyi fellélegzés nélkül önti ránk a kor atmoszféráját: kórházi fények, besúgók, bürokratikus labirintus, folyamatosan mozgó felvonók, egyre szűkülő falak. Miközben halljuk a zenét és a párbeszédeket, észrevétlenül kúszik belénk is a paranoia, ami reménytelenül velünk marad az utolsó képkockáig.
A szorongás alapélménye elől senki nem tud elmenekülni, hiszen mindenki szidta már a rendszert valamilyen formában, tehát volt már abnormális a viselkedése. Csak valaki hangosabban tette. A központi hatalom jutalma pedig nem maradt el. Nem tudni pontosan, hogy Magyarországon hány áldozata volt a Kádár-kori megtorlásoknak, mert rengeteg dokumentumot megsemmisítettek a rendszerváltás idején.
Az erről szóló kutatásokat pedig nagyban nehezítette az is, hogy kevesen mesélték el tapasztalataikat. Akár hatósági, akár állampolgári oldalról. A film főhőse, Frank Róbert is a korszak tipikus lázadója: dühösen kritizálja a rendszert, és izgatja a fiatalokat lázító szövegeivel. Elege van a központilag elrendelt hazugságokból, a társadalom némaságából, az állami gondolatpolip csápjai azonban őt sem kímélik. Hamarosan Frank is egy lesz azok közül, akit a pszichiátrián próbálnak észhez téríteni.
FORRÁS: FACEBOOK
A rendező több interjúban elmondta: azért forgatta le filmjét, hogy nyoma legyen a történteknek, hogy könnyebben dolgozzuk fel a generációk által felhalmozott tabukat, melyeket tovább torzítva görgetünk tovább. Elsősorban a retró burokjába csomagolva.
Szerinte azonban le kell számolni a legvidámabb barakk hekkszagú illúziójával, a puha diktatúra gulyáskommunizmusával, ami humorba öltözteti a megnyomorító rendszert.
Igenis szembe kell nézni azzal, hogy a politika Magyarországon is gyarmatosítani akarta a gondolkodást, és ki akart vetni magából minden normálistól eltérő elemet, aki nem a hivatalos doktrínák szerint gondolkodott – sugallja Fabricius Gábor filmje, melynek központi kérdése, hogy szabad-e kollaborálni a hatalommal, ha cserébe visszakapjuk az életünket. Mi tagadás, rég feszengtem ilyen kellemetlenül a moziban…
Nyitókép: Facebook
KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!
Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr
