Karrierista nő vagyok és gyereket akarok!

A nő akkor teljesedik ki, ha anyává válik. Legalábbis nagyon sokan vélekednek így. Aztán meg akadnak azok a nők, akiknek nem megy az anyává válás. Baromira akarják, küszködnek, kínlódnak, szenvednek, kutatnak, tudományos és alternatív terápiákat ötvöznek, de mindhiába.

Nos, én is ilyen nő vagyok. Harminchét éves, férjezett, stabil egzisztenciával bíró, gyermektelen nő. Igaziból, ha a tágabb környezetemet kérdeznéd, akkor valójában: a karrierista nő. Az ügyvédnő, akit semmi más nem érdekel, csak az, hogy rendben legyen a külseje és sikerre vigye az ügyeit. Kétségtelen, hogy ez megállja a helyét. Mindig is tudtam, hogy nem leszek olyan nő, aki anyagi segítségre szorul.

Nem leszek az, akire bármelyik férfi is kérdőn nézhet, hogy mire – pontosabban milyen ruhára/cipőre/kozmetikumra – költötte a pénzt. Azt a pénzt, amit a férje megkeresett. Nem, ez nekem nem menne. Pont eleget láttam ezt gyerekként. Gyűlöltem, hogy anyámnak nincs saját keresete. Voltaképpen ez nem is igaz. Anyámnak is volt saját keresete, de az beleolvadt a családi kasszába. Így aztán a nevelőapám annyit és olyan rendszerességgel osztott neki vissza a nagy egészből, ahogy éppen kedve szottyant.

Tudtam, hogy számomra ez nem járható út. Ez tartotta bennem a lelket a kibírhatatlannak látszó vizsgaidőszakok alatt és utána is, ahogy szépen lassan küzdöttem felfelé magam. A nulláról, a semmiből, a vidéki kicsi faluból. És megcsináltam. Bevallom, büszke vagyok rá. Bennem egy percig nem volt kérdés, hogy örömmel férjhez megyek a szerelmemhez, de két dolog kizárt.

Az egyik, hogy felvegyem a nevét, míg a másik, hogy közös kasszán legyünk. Bár nem ez a megszokott, de a férjemnek nem volt ezzel gondja. Merthogy legyünk őszinték: nem attól igazi férfi a férfi, hogy eltartja az asszonyát. Ahogy nem attól lesz valódi nő a nőből, hogy gyereket szül. Ugyanis a látszat csalhat.

FORRÁS: UNSPLASH

Azért, mert léteznek nők – köztük én is -, akiknek fontos a karrierjük, a saját keresetük, az önállóságuk, még nem jelenti azt automatikusan, hogy nem vágynak a női minőség anyai kiteljesedésére. Ítélkezni könnyű. A lehető legkönnyebb a világon. Mi sem egyszerűbb, mint azt gondolni, hogy a nő, aki reggeltől estig dolgozik, igyekszik mozogni, ad a külsejére és nem veti meg a társasági életet, akkor az nem akar anya lenni. Vagy ahogyan a legkegyetlenebb: nem akarja eléggé.

Mert mégis miért nem? Azért nem, mert két sikertelen próbálkozás között nem ücsörgök otthon a négy fal között és várom, hogy megtörténjen a csoda? Mert ha közben élem az életem, akkor nem akarom eléggé? Mit kellene tennem, ahhoz hogy a társadalom szemében is elég jó legyek a „megérdemelt” anyasághoz?

Természetesen a kérdésem költői, mert nem hagyom, hogy érdekeljen a többségi társadalom megvetése. Pontosan tudom, hogy milyen kemény évek vannak mögöttem a munkában azért, hogy ott lehessek, ahol ma vagyok. Nem fogom emiatt rosszul érezni magam. Azt viszont baromira szeretném az ostoba ítélkező emberek arcába üvölteni, hogy nem!

A nő nem attól nő, hogy anya lesz!

Az anyaság egy választás, jó esetben legalábbis. Számomra leginkább hatalmas küzdelem a testemmel, de elsősorban egy választás, hogy szeretném megélni. Sőt, mindennél jobban vágyom rá, hogy egy pici életet hordhassak a szívem alatt. Éjjelente könnyes szemmel reménykedem, hogy átélhetem a parányi tappancsok rugdosását, a mindent elárasztó babaillatot.

Meg persze az összes ezzel járó nehézséget, a nem alvást, a kétségbeesést, a hormonok okozta hullámvasutat. Ugyanis, ha valami, akkor ez mindenképpen úgy tesz hozzá egy nőhöz, ahogy semmi más nem tud. És te, aki pálcát törsz a fejem felett, tudd, hogy nincs igazad! A karrierista nő is vágyhat gyerekre!

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂