Kell még valakinek olyan férfi, aki ok nélkül is vesz virágot?

Azt mondják, hogy maradi férfi vagyok, egy kihalófélben lévő emberfajta képviselője. Talán igazuk van. Nem akarom rohanva élni az életem, nem akarok folyton csak dolgozni és feláldozni az időmet az anyagi javakért cserébe.

Stresszelés helyett élvezni szeretném a mindennapjaimat. 

Maradi vagyok, mert én még több év együttlét után is viszek virágot a kedvesemnek. Nem azért, mert születés- vagy névnapja van, hanem csak úgy, mert örül neki és mosolyog, amikor megkapja. 

Én még mindig előremegyek az étteremben. Nem azért, mert illetlen vagyok, hanem mert tudom, hogy a férfi dolga felfedezni egy új helyet. És neki kell kiválasztania azt is, hol ülhet le a partnerével. Mindig elől megyek a lépcsőn lefelé, hiszen tudom, az én feladatom, hogy elkapjam a szerelmemet, ha megbotlana. Felfelé pedig mögötte „kullogok”, hogy ő lehessen, aki előbb felér a célhoz. 

Maradi vagyok, mert nem szeretek csetelni, inkább beszélgetek.

Ha lehet, azt is szemtől szembe, nem pedig telefonon. Igen, maradi vagyok, mert olyan otthonról álmodom, ami nem kintről nézve tűnik pompásnak, hanem attól lesz tökéletes, hogy boldogan élünk benne. Ami elég nagy ahhoz, hogy elférjünk, de elég kicsi ahhoz, hogy megtaláljuk egymást, és ne haladjunk el a másik mellett simogatás, ölelés, csók nélkül. 

Igen, maradi vagyok ebben a modernnek nevezett világban, ahol – úgy érzem – már nem divat a szeretet, a tisztelet, a becsület. Mindenki csak magával foglalkozik, mindenki csak magát szereti. Senkit nem érdekel, mi van a szomszédban, vagy mit érez a másik ember. 

Forrás: Unsplash

Ami a tempómat illeti, lassú vagyok, de csak a rohanó világhoz viszonyítva. Emberi léptékkel mérve szerintem az a normális sebesség, amivel én haladok. Mindenre, így a kapcsolatépítésre is kellő időt fordítok. Nem keverem azokat a fokozatokat, amiknek egymás után kell következniük, hogy valóban meg tudjuk ismerni egymást. Még azelőtt, hogy elkapkodva összekötnénk az életünket… 

Nem űzött vadként menekülök egy nő karjai közé, hanem egészséges, teljes értékű férfiként leszek a társa. A szerelmemet egyenrangú partnernek tekintem, aki jókedvében, önszántából szegődött mellém, nem pedig arra vágyik, hogy birtokolják. 

Maradi vagyok bizony, mert a nőnek nem csak a teste érdekel.

Nem azt tartom a legfontosabbnak, hogy minél előbb az ágyban kössünk ki. Azt vallom, hogy a nő testéhez a lelkén keresztül lehet eljutni. Ha rögtön „átgázolunk” a testén, nem találjuk meg a lelkét… 

Maradi vagyok, mert olyan értékrendet tartok követendőnek, ami ma talán már kiment a divatból. Mégis megtaláltam a boldogságomat… 

Nyitókép: Unsplash