Középkori bűnök a gyóntatófülke félhomályában…

A pap mélyen a lány szemébe nézett, és felszólította, hogy vallja be bűneit. A megszeppent 17 éves fakó hangon beszélni kezdett a templom sötétjében. Vallomása után a lány jelentette az esetet, és elmondta: a pap több alkalommal megérintette és megcsókolta a torkát. 

A jelenet akár egy filmből is származhatna, a korabeli dokumentumok szerint azonban egy 17. századi megtörtént esetről volt szó, ami korántsem számított egyedinek. Gyóntatás mint a szexuális zaklatás helyszíne? Európa több országában jelentették a hasonló eseteket, amelyek során fiatal lányok számoltak be arról, hogy gyóntatóik – akikben megbíztak – hogyan éltek vissza ezzel a bizalommal a gyónás során.

Az egyedi történéseket összekapcsolta, hogy az áldozatok aktív szerepet vállaltak saját védelmükben, és őszintén elmondtak mindent családjuknak és a hatóságoknak. Ez nagy szó volt ebben a korban, hiszen a lányokat mardosta a szégyen, a bűntudat, hogy vagy a család, vagy az egyházközség fogja őket bűnre csábítással vádolni. Az inkvizíció ezúttal viszont komolyan vette a vádakat, példát akartak statuálni, hogy megelőzzék az eretnekség burjánzását.

A jelentett zaklatások különböző következményekkel jártak: volt, akit börtönre, száműzetésre ítéltek, mást eltiltottak hivatása gyakorlásától. Volt, aki házi őrizetbe került, sok esetben pedig áthelyezték máshová az inkriminált papot. A gyónás fontossága szoros összefüggésben állt a katolikus egyház történetével. Hitük szerint Jézus a tanítványainak komoly hatalmat adott, amikor azt mondta: ha megbocsátjátok valakiknek a bűneit, meg lesznek bocsátva nekik.

E különleges hatalom a papokra szállt, akik irányították a vezeklés és megbékélés rítusát. A kora kereszténység idején sokkal szigorúbbak voltak a szokások. A komoly bűnöket elkövetőknek nyilvánosan kellett belépniük egy rendbe, ahol évekig tartó ima és böjt várt rájuk. Később a gyónás privát rítus lett, amelynek során gyóntató és vezeklő találkozott egymással.

FORRÁS: UNSPLASH

Miután keresztet vetett, a pap üdvözölte a gyónót, és felolvasott egy passzust a Bibliából, ami Isten kegyelméről beszélt. Bocsásd meg atyám, amiért vétkeztem, kezdte a vezeklő, és felsorolta bűneit. Ezután a pap feloldozta a vezeklőt, amennyiben az bűnbánatot gyakorolt. A középkorban arra tanították a gyóntatókat, hogy az egyszerű megfigyelés és hallgatás helyett szinte kvízszerű kérdéseket tegyenek fel a minél alaposabb vallomás érdekében.

Ebben a periódusban a legnagyobb megszállottság a maszturbációt övezte, amely komolyabb bűnnek számított, mint a vérfertőzés, egy szűz megerőszakolása vagy a házasságtörés. Ám a bűnbánat nem számított a hét kiemelt eseményének. A legtöbb laikus a húsvét előtti nagyböjt idején szánta rá magát a gyónásra, így leginkább a társasági bűnökkel foglalkoztak, úgy mint büszkeség, kapzsiság, harag.

A késő középkor felé változott a rítus, főként fiatal nők körében. A gyónás egyre inkább egy rendszeres beszélgetés lett a pappal, aki a hölgyek bizalmasa lett, egyfajta spirituális tanácsadó. Középkori coach, aki gyakorta a szív kérdéseit feszegette. Voltak-e szexuális természetű gondolataid, elkövettél-e paráznaságot vagy természetellenes tevékenységet? Korrumpáltad-e magad buja módon? Hasonló kérdésekkel próbálták kicsikarni a nőkből, hogy mennyire gyengültek el.

Mielőtt kialakult a zárt gyóntatófülke, a pap egy széken ült, lábánál a bűnbánóval, akit könnyű volt megérinteni. A fülkét aztán úgy alakították ki, hogy a beépített fa panelek megelőztek minden fizikai kontaktust, a rács pedig meghiúsította, ha valaki helytelenül próbált volna nézni. A szürkületi intim suttogás azonban olyan meghitt atmoszférát teremtett, amely hatással volt a vezeklő nőkre, szüzekre és házasokra egyaránt.

Az egyház hírnevét kapargató zaklatási botrányok időről időre felröppentek. Már a holland tudós, Erasmus is jelezte, hogy a hívők olyan pap kezébe kerülhetnek, aki a gyónás szentsége mögé bújva bűnöket követhet el. Az ellenreformáció lecsapott ugyan a vezeklőket kizsákmányoló egyházi személyekre, de túl nagy nyilvánosságot általában nem kaptak ezek az ügyek.

Pedig még pápai bulla is született a témában, hogy az inkvizítor ne kímélje a gyanús papokat, akik a lélek gyógyítása helyett förtelmes bűnt követnek el a test ellen. Habár nem tudni, mennyire volt hatásos e bulla, a fennmaradt dokumentumok szerint sok hasonló esetet tártak fel. Mindegyik középpontjában egy egyenlőtlen kapcsolat állt, ahol a gyóntató rendkívüli hatalommal volt felruházva.

A nem kívánt figyelem pedig a nőkre, lányokra hárult, akik legtöbbször inkább rejtegették sokkoló tapasztalataikat, hogy elkerüljék a “lebukást”. Hiszen mit szólna hozzá a család, a társadalom, ha kiderül? Volt, aki megpróbálta csökkenteni a gyónások számát.

Mások új lelkiatyát kerestek, a nagyon bátrak pedig végül perre mentek.

Kolostori elvonulás, kiűzetés, az egyházközségből való eltávolítás – ezek voltak a leggyakoribb büntetések, amivel a megvádolt papokat sújtották. Hatóságoknak ritkán adták át őket. A történéseket többnyire csend és titok övezte. Mint a gyóntatófülkében.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂