Létezhet igazi szerelem sz*x nélkül?

Minden „rendben” van, csak épp az ágyban nem olyan észveszejtően magával ragadó az együttlét, mint azt szeretnéd. Sőt, inkább kifejezetten lehangoló. Mit tehetsz ilyenkor? Egyáltalán kell tenni bármit is, vagy ez az idő múlásával teljesen normális?

Az biztos, hogy önmagában a jó sz*x nem elég egy párkapcsolathoz. Legalábbis hosszú távon biztosan nem. Ha az élet egyéb területein nem tudtok jól együttműködni, nem értitek meg egymást, az fel fogja őrölni a kapcsolatot – és titeket is -, bármennyire is lángoljon közöttetek a szenvedély. De vajon működhet egy kapcsolat akkor, ha szeretetteljes, kiegyensúlyozott, törődő, gondoskodó, viszont vágytól mentes?

Hiszen ez azt jelenti, hogy életetek nagy százalékában tök jól megvagytok együtt, csak a testiségben bukdácsoltok. Ez azért egy elég jó átlag, nem? Érdemes lehet felrúgni egy kapcsolatot csak azért, mert ez a része nem tökéletes? Nem okozna túlzott lelkiismeret-furdalást, hogy az „állatias ösztöneid” miatt szakítottál valakivel, akivel egyébként minden más jó volt? Tökéletes férj/feleség alapanyag.

Vagy inkább amiatt ostoroznád magad, hogy megalkuszol és inkább megtagadod magadtól azt, amire vágysz, azért, mert az a kapcsolat kényelmes? Azt hiszem, attól függ, hogy erre ki milyen választ ad, hogy az illető hogyan viszonyul a sz*xualitáshoz, a saját sz*xualitásához.

Akik alapvetően alacsonyabb libidóval rendelkeznek, azok lehet, azt mondják erre a helyzetre, hogy „Hát lehetne jobb is, de tulajdonképpen annyira nem fontos ez nekem. Nem cserélném le a kedvesemet azért, hogy néha legyen egy-két hevesebb menetben részem. Összességében ez így nagyjából kielégítő számomra.”

FORRÁS: UNSPLASH

Azok viszont, akiknek napközben, hétközben többször is eszükbe jut, hogy azért igazán jól esne egy kiadós… Na, náluk egy kicsit komplikáltabb a helyzet. Mert ha sokszor kerülnek a „kaparom a falat” állapotba, akkor ez hosszú távon frusztráló tud lenni. Számos kutatás van róla, hogy a kielégítő sz*xuális életnek mennyi pozitív fiziológiai hatása van.

Ráadásul az egész közérzetünkre, mentális állapotunkra is jótékony hatással van. Tudom, ezzel nem mondtam sok újdonságot, d*gni jó. A kérdés csak az, hogy mennyit. Egyik ismerősöm tette fel nekem azt a kérdést: létezik szerelem sz*x nélkül? Lehet azt még szerelemnek nevezni, ha elmúlt már a fizikai vágy, de a szeretet megmaradt?

Erre én csak annyit tudtam mondani, hogy már eleve az egy összetett kérdés, hogy mit is nevezünk pontosan szerelemnek. Mert ez sem ugyanazt jelenti mindenki számára. És talán ahelyett, hogy azt definiálgatja, hogy szerelem-e az, amiben most van, inkább azt kellene megkérdeznie magától, hogy ő mire vágyik. Elég-e az összességében, amit most átél?

Hiszen nem mindegy, hogy minek nevezzük, ha nem jó?

Azt kérdezd meg magadtól, hogy ez mennyire befolyásolja az általános kedélyállapotodat! Ha csak az van, hogy hát annyira nem vészes, de lehetne jobb is, akkor ne is foglalkozz vele! Ez teljesen normális, eleve minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, eltávolodások, újra egymásra találások. Az élet nem egy erotikus regény, amiben mindig minden meredezik és nedves.

Ha viszont már csak úgy tudsz tekinteni a párodra, mint egy jó barátra, és mindenféle próbálkozás ellenére is erőt kell venni madagon/magatokon, hogy együtt legyetek, és ettől te teljesen kivagy, akkor érdemes ezzel foglalkozni. Mert sokszor ilyen helyzetekben kerül képbe egy csábító harmadik, aki pont azt a kis hiányt pótolja, amitől nem teljes az összkép. Ezt pedig érdemes megelőzni.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂