Madame Tussaud levágott fejeken lépdelt a siker felé…
A beszélő hűtőgépek, virtuális múzeumi túrák, interaktív 3D-s televíziók világában nehéz idejétmúltabb látványosságot elképzelni, mint egy viaszbábukkal telezsúfolt szoba. Ahol nyíltan letapizhatjuk kedvenc hírességünket, pukedlizhetünk a brit királynő előtt, vagy rettegve nézhetünk bele egy sorozatgyilkos szemébe.
A horrorkamra már évszázadokkal ezelőtt is a legnépszerűbb mulatság volt, és a sötét turizmus vajmi keveset veszített népszerűségéből. Ma ugyanolyan morbidok vagyunk, mint régen, csak most már a bűnözői mellett a celeb kultúrában is fürdőzünk.
Mindebben elévülhetetlen érdemei vannak Madame Tussaud-nak, aki 1835-ben nyitotta meg első állandó múzeumát a londoni Baker Streeten. Azóta világszerte több tucat kiállításon simogathattuk meg az élethű viaszfigurákat. A covid után alig vártuk, hogy újra testközelbe kerüljünk a legszexibb sztárokkal, ma is jellemző, hogy naponta akár többször le kell törölni a rúzsnyomokat az arcokról. Pedig némelyik figura felismerhetetlenül rosszul sikerül, és a belépők árán már egy komolyabb szuvenírt is vehetünk magunknak… De a valóságosnak ható sztármások túl vonzó szórakozási lehetőséget kínálnak.
Hiszen mikor futnánk össze George Clooney-val vagy Barack Obamával, hogy összevessük velük a magasságunkat, testalkatunkat? Kicsit olyan, mint amikor gyerekként életet adtunk a babáinknak. A Madame Tussauds a felnőttek babaszobája. Bár minden sarokban történelmi alakba botlunk, a kiállítás nem a történelemről szól, nem arról, hogy mit értek el elődeink. Az emberi test múzeumában vagyunk, ahol aprólékosan megvizsgálhatjuk az általunk kedvelt vagy gyűlölt személy pórusait.
Forrás: Unsplash
A halhatatlanságért persze meg kell szenvednie mindenkinek. Akit felkérnek, arra mintegy 250 mérés vár, hogy tökéletes legyen a végeredmény. A viaszba öntés ma megtiszteltetésnek számít, ám a 18-19. századi hírességek, a francia forradalom arisztokratái gyűlölték volna az egészet. Hogy miért?
Mert az azt jelentette volna, hogy elvesztették a fejüket. Szó szerint!
A Madame Tussauds glamúros szobrai mögött ugyanis a francia forradalom véráztatta története húzódik. Marie Grosholtz 1761-ben született, apai oldalról ősi hóhércsaládból. Egy ismert párizsi orvos segédjeként kezdett dolgozni. Hogy elmélyítse anatómiai ismereteit, Philippe Curtius viaszszobrokat készített, ami már akkortájt is egyfajta celebritást jelentett. Különösen, ha kivégzett bűnözőről volt szó.
A gazdagok hintókban érkeztek a kivégzésekre, hogy bérelt helyekről nézzék a porba hulló fejeket, amiket aztán felhasználtak a viaszfigurákhoz. Halálosan jövedelmezőnek bizonyult a vállalkozás, és ezt Marie is látta. A fiatal lány Curtius kapcsolatait felhasználva maga is elkezdett vegyülni a gazdagok és híresek között.
Közben egyre nagyobb szakértője lett a szobroknak, amikhez emberi hajat, fogat és művért használt. Marie annyira sikeresen építette arisztokrata ismeretségeit, hogy meghívást kapott a versailles-i királyi udvarba. Felajánlották, hogy XVI. Lajos húgának legyen a művészeti mentora.
Forrás: Wikipedia
A forradalom közeledtével azonban változott a politikai széljárás, a korábbi kapcsolatok egyre terhesebbé váltak, és Marie-t anyjával együtt letartóztatták. Egyetlen út kínálkozott a guillotine elől való menekülésre: ha elvállalja, hogy elkészíti a forradalom áldozatainak halotti maszkjait. Így készült el Jean-Paul Marat-é néhány órával azután, hogy leszúrták, de Tussaud-nak köszönhető Marie-Antoinette-é és XVI. Lajosé is. Gyűltek a maszkok, az értelmiség pedig a szalonokban vitatta meg a legfrissebb közéleti fejleményeket.
1802-re Marie-nak elege lett a politikai helyzetből és házasságából, és Angliába tette át székhelyét, ahol csillogó szemmel hallgatták, hogyan duplikálta véres kézzel a francia király fejét. A következő évtizedekben országszerte turnézott a viaszfigurákkal, majd fiai segítségével megnyitotta az első állandó múzeumot. A Tussaud-univerzum folyamatosan bővül, izgalmak pedig bőven akadnak: Hitler fejét lekapták, Kanye Westet kitiltották, és volt olyan bábu is, akinek gyémántgyűrűvel kérték meg a kezét. A valósághűség miatt egyébként a viaszfigurák két százalékkal nagyobbak, mint az élők, az anyag ugyanis zsugorodik.
Forrás: Unsplash
Arról lehet vitatkozni, mit árul el rólunk, hogy iparágat építettünk a viaszmásolatok köré, szórakozásra azonban már az ősembernek is szüksége volt. Szóval, pacsizzunk nyugodtan Vilmos herceggel, ha ahhoz van kedvünk, vagy egyszerűen szálljunk fel a metróra: mozdulatlan, merev tekintetű embert ott is találunk bőven. Igaz, a metróban nem olyan mókás egy elbénázott pukedli.
Nyitókép: Wikipedia
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
