Magadat okold a kudarcaidért, ne másokat!
Neked is van olyan barátod, ismerősöd, aki mindig másokat hibáztat mindenért? Hol viccesen, hol komolyan a fejedhez vagy mások fejéhez vágja: „A te hibád!” Persze ez a legtöbb esetben nem igaz, mert sok esetben ő a felelős, részben vagy egészen.
Valljuk be, hogy az azért ugye nem életszerű, hogy valaki sosem hibás semmiben. Ennek ellenére ennek a típusnak mindig kell találnia egy felelőst a bajokért. Aki természetesen soha nem ő.
De mi mozgatja vajon az ilyen embert?
Egész életünk döntések sorozata. Mindig is tudni akartuk a jövőt és azt, hogy mi miért történik. De milyen nehéz is azt felvállalni, hogy valami azért esett így, mert én így döntöttem! Mert a döntések mindig kockázatosak, ráadásul nemcsak rám, másokra is hatással lehetnek. Ezért sokkal könnyebb kibújni a felelősség alól és azt mondani: a sors, az anyám, a barátom vagy a csillagok, esetleg Isten akarta mindezt.
Ha én semmiért sem vagyok felelős, akkor meg is szabadultam a vállamat nyomó tehertől. De miért jó ez? Hiszen önmagad felvállalása a legnehezebb feladat. Ehhez azonban önismeret szükséges. Mit is vállalnál fel, amikor fogalmad sincs, valójában ki vagy? Nem tudod, mit akarsz az élettől, hol tartasz és merre haladsz. Ezek ismerete nélkül pedig felelősséget sem vagy képes vállalni a döntéseidért.
Amíg fogalmad sincs arról, hogy miben vagy jó, mik az erősségeid és a gyengéid, nem vagy képes kihasználni azokat a lehetőségeket sem, amiket eléd sodor az élet. A kudarcok után pedig marad a mások okolása. A “te hibád” kezdetű mondat, amit sokan elsütnek, ha frusztráló élethelyzetbe csöppennek. Sőt, ez a típus gyakran nemcsak a hibáit nem vállalja magára, hanem – bármily meglepő – a sikereit sem.
Azokban sem tud kiteljesedni.
Forrás: Unsplash
Kétkedéssel figyeli az elismerést is, mert úgy érzi, nem ő irányítja az életét. „Ez volt megírva” – mondja, amikor sikerül a nyelvvizsgája. Nem azért kapott jó jegyet, mert esetleg naponta több órát magolt, gyakorolt, nyelvtanárt fizetett az előrehaladás érdekében…
Persze, ezzel csak magának árt.
Ha azonban a kudarcaiért is a környezetét okolja, azzal már másnak is. Mert milyen „jó” is azt hallgatni egy baráttól, hogy miattad történt ez vagy az, holott közösen döntöttetek. Szóval, ha valami rosszul sül el, mindig érdemes végiggondolni, mi magunk mit is tettünk azért, hogy ez bekövetkezzen. Még mielőtt az univerzumot vagy a többi embert kiáltanánk ki felelősnek…
Nyitókép: Unsplash
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
