„Méltósággal” akartam megöregedni – de inkább plasztikáztatok!

Belenézett a tükörbe, és megrémült. Jesszus, a szemhéja megereszkedett és rondán lóg a szemzuga fölött! Korábban sosem gondolt még plasztikai beavatkozásra, sőt, azt mondta, soha nem tenne ilyet. 

Az öregedést méltósággal kell viselni – ez volt az elve Krisztinek. Most azonban, amikor a tükörbe nézett, nagyon nem volt kibékülve a látvánnyal. Egy ráncos szemű nő tekintett vissza rá. Pedig a szemei voltak eddig azok, amit mindenki megdicsért. Szerette a vakítóan kék szemeit, amiket szinte áttetsző fehér alabástrom bőre keretezett.

Nem, ő még nem akart ráncos öregasszony lenni, hiszen túl fiatal ahhoz. Vajon elítélnék a barátai, ha negyvenes nőként plasztikai beavatkozásnak vetné alá magát? Valahogy ezek neki mindig csak a hírességek és a celebek kiváltságai voltak, és úri huncutságnak tartotta őket. Most azonban hirtelen valami megváltozott benne.

Más szemmel kezdett tekinteni azokra a nőkre, akik azt hangoztatták, hogy bizonyos plasztikai beavatkozások nélkül sosem lehettek volna felszabadultak, elégedettek. Azt érezte, hogy túl korán veszíti el azt, amit eddig szépnek gondolt magában. A szemei sosem fognak már úgy ragyogni, ha ilyen ernyedt, élettelen bőr veszi körül őket.

Annak ellenére, hogy konzervatív gondolkodású volt ilyen kérdésekben, most vívódni kezdett. Viselje el azt, hogy a bőre már ilyen korán petyhüdtté vált? Vagy csináltassa meg, azt vállalván, hogy a saját elvei ellen cselekszik? Szinte letargiába esett, ahogy nap mint nap a tükörbe nézett. Sőt, egy idő után már inkább bele sem nézett. Kerülte a tükröket. Az ellenségeivé váltak.

FORRÁS: UNSPLASH

A kedélyállapota hullámzott és belebetegedett abba, hogy ilyen korán „megöregedett”. Még nem jött el az idő, mondogatta magában, és kérdezgetni kezdte a barátait: ők is azt észlelik, amit ő? Hátha azt mondják majd, hogy a redők nincsenek is ott, és csak beképzeli. Kereste a kapaszkodókat, de sajnos a barátai őszinték voltak: „Igen, valóban megereszkedett a bőröd.”

Persze próbálták vigasztalni, de tudta, hogy csak azért teszik, mert látják, hogy ez mennyire fáj neki. A tény az tény. Valóban ott voltak a ráncok, amelyek túl koraiak voltak még. A lelke fiatal, a teste sem lehet öreg! Máshol is megjelentek már rajta a ráncok, de azok nem zavarták annyira. A szemeire azonban máshogy tekintett.

Az első, amire ránéz valaki, a szem. És rá is az tekint vissza a tükörben. Azt akarta, hogy a tekintetét ne rondítsa el semmi. Úgy érezte, változtatnia kell ezen a helyzeten. Mindenkinek megvannak azok az érzékeny pontok a testén, amire különösen vágyik, hogy megfeleljen a saját elvárásainak. Kinek a hasa, kinek az orra, a füle vagy a szája.

Persze vannak extrém esetek is, amikor valójában nincs szükség a változtatásra, mert csak beképzeli az adott személy, hogy azzal hozzátesz az életéhez. Ha például extra méretűre nagyobbíttatja a mellét. De egy szemhéjplasztika utáni vágy talán még nem kóros – elmélkedett.

Nem, ő nem élhet még ilyen öregnek tetsző külsővel.

És eldöntötte: a fiatalságot választja, megműtteti magát. Hiszen neki kell együtt élnie a saját testével. Ha nem érzi jól magát így, akkor joga van ahhoz, hogy változtasson. Mert a lelkének erre van szüksége.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂