Miért a szeretőt gyűlölöd, ha megcsal a pasid?

Amikor Évit 15 év házasság után elhagyta a férje egy fiatalabb nőért, szinte kivétel nélkül minden barátjuk mellé állt. Egészen addig, míg nem kezdett túlzásokba esni. 

Ő akkortájt bőven a negyvenes éveiben járt, Kinga – az új választott – 30 év körül lehetett. Mindenki szánakozott az elhagyott feleségen, aki egyedül maradt a kisfiukkal, miközben ellenszenvvel telve figyelték Zoli új csaját. De Kinga nem volt éppen az az aranyásó alkat. Saját karrierje, lakása volt, egyiket sem szándékozott feladni.

Értelmes nő, aki egyszerűen beleszeretett egy házas pasiba, az pedig viszonozta az érzéseit. Évinek mindez nem számított. Ő csak azt látta, amit ilyenkor látni akarunk. Hogy Kingának egyetlen előnye van vele szemben: a teste feszesebb, fiatalabb. Nyilván valamiféle démoni erővel csábította el az ő szegény férjét, tönkretéve a családi idillt. Ezt, ha csak tehette, az arcukba is dörgölte.

Képtelen volt uralni a dühét, az elkeseredését, és lassanként a zaklatójukká vált. Üzenetekkel árasztotta el mindkettejüket, megállás nélkül hívogatta őket, a Facebookja megtelt a nőt gyalázó kiírásokkal. Az addig támogató barátok próbálták meggyőzni, hogy hagyjon fel ezzel a viselkedéssel.

Ők látták azt, amit Évi nem. Bár mindenki megértette a fájdalmát, a hisztérikus kirohanásaival csak saját magát alázta meg. Ám ő hajthatatlan volt: „Azt mondják, egy férfit sem lehet elvenni, ha nem akar menni. De igenis lehet! A férfiak máshogy gondolkodnak. Ha abban a nőben lenne tisztesség, visszaküldené a családjához!”

FORRÁS: UNSPLASH

Miért degradáljuk a pasikat olyan magyarázatokkal, hogy „nem tehet róla, elvégre férfi”? Ezzel nem felmented a tettei alól, hanem egyszerűen szellemileg visszamaradottként kezeled. Egy tévelygő kisgyerekként, akit mi, nők, pillanatnyi szeszélyünk szerint irányíthatunk. Elvégre, szerencsétlen nem tehet róla: pénisszel született. Nem várhatod el, hogy ha meglát egy olyan popsit, ami kerekebb, mint a tiéd, ne úgy rohanjon utána, mint pillangót kergető óvodás a játszótéren.

Ilyenkor a kerekebb popsi tulajának lehetősége nyílik rá, hogy bizonyítsa az erkölcsi szilárdságát. És amint ráébred, hogy a fickó foglalt, a kezére csapjon. A magam részéről már attól a dumától is feláll a hátamon a szőr, hogy: „az ember ugye férfiből van…” Szerintem érdemes lenne elfelejteni végre ezeket a kifogásokat. Évi férje felnőtt ember volt, aki hozott egy döntést. A felesége áltathatja magát azzal, hogy mindez csak azért történt, mert Kinga fiatalabb és szebb.

Könnyen megeshetett volna, hogy a férfi sosem találkozik olyan nővel, akivel el tud képzelni egy boldogabb jövőt. Ebben az esetben lehetséges, hogy – ahogyan sok házaspár teszi – csendesen beleszoknak a szürke, lagymatag hétköznapokba. Eléldegélnek egymás mellett mint két lakótárs. De ez nem biztos, hogy jobb lenne. A kialakult helyzetben viszont a feleség képtelen volt nem a “másik nőt” hibáztatni.

Onnantól kezdve az egész életét annak áldozta, hogy tönkretegye a szeretve gyűlölt exférj életét, na meg persze Kingáét is. A kisfiuk hétvégente találkozott az apjával, de Évi őt is ebben a szellemben nevelte. Máté körülbelül 6-8 éves lehetett, haragudott Zolira, mert cserbenhagyta az anyukáját. És utálta Kingát, a gonosz nénit, aki elvitte apát mellőlük.

A fiatal nő hiába igyekezett közel kerülni hozzá, valamiféle barátságot kialakítani vele. Ha segíteni akart bekötni a cipőjét, a kisfiú belerúgott, otthon pedig mindig dicséret fogadta az ilyen húzásokért. Évi nem is titkolta: büszke rá, hogy Mátétól „azt kapja az a nő, amit megérdemel”. Nem sok fogalma volt róla, mit kockáztat, amikor a kisfiát a bosszúvágya eszközévé tette.

Hiszen a gyerekek fel fognak nőni, és akkor talán már egészen más szemmel látnak majd bizonyos dolgokat.

Azt hiszem, Évinek meg kellett volna próbálnia – még ebben a helyzetben is – a jó dolgokat szem előtt tartani. Hogy a férje olyan nőt választott, aki szeretettel fogadta a gyereket, akinél jó kezekben van. Bármennyire is fájjon, az ilyesfajta fájdalom a felnőttekre tartozik. Máténak épp elég volt megemésztenie, hogy a szülei elválnak – nem az ő feladata, hogy cipelje az édesanyja terheit.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok