Miért alkudnál meg egy rossz párkapcsolatban?

Sokan rettegnek a magánytól, pedig egyedül teljesebb életet élhetsz, mint egy rossz párkapcsolatban. Ráadásul csak akkor van esélyed arra, hogy megtaláld az ideális társadat, ha nem díszeleg a homlokodon a „foglalt” felirat… Íme, a leggyakoribb kifogások, amelyek miatt nem mersz lépni.

„Ki más, ha nem ő? Örökké nem várhatok…”

Egy régi gyerekkori barátom esküvőre készül, de már a kapcsolat kezdetén sem volt szerelmes az arába. Egész egyszerűen úgy döntött, hogy benne jár a korban, ideje megnősülni. Mivel nincs túl sok önbizalma, ezért bőven elég számára a tény, hogy ez a lány elfogadja és kedveli őt. Az, hogy aligha egyezik az érdeklődési körük, és többet veszekednek, mint beszélgetnek, a lehető legkevésbé sem zavarja egyiküket sem.

Valószínűleg nem volt még értékes, építő kapcsolatuk, amely kölcsönös szerelmen alapult, ezért fogalmuk sincs, mit veszítenek. Sajnos benne van a pakliban, hogy a szomszéd vagy egy kolléga oldalán jönnek erre rá pár évvel – és egy-két gyerekkel – később.

„Már olyan régóta vagyunk együtt…” 

Egy kapcsolatot mindenképpen szorosabbá és intimebbé tesz az eltelt idő , de ez még nem ok arra, hogy akkor is együtt maradjatok, ha már jobb volna külön utakon járni. Gondold át: csak azért vagy ebben a kapcsolatban, mert már öt, tíz éve együtt vagytok? Mert ha így áll a helyzet, nem biztos, hogy érdemes folytatni a dolgot. Annál is inkább, mert az évek során az ember rengeteget változhat, így elképzelhető, hogy más fekszik melletted az ágyban ma, mint évekkel ezelőtt.

„Egyszer csak eljön az ideje, hogy felnőjön ő is…”

Természetesen nincs tökéletes ember, ezért hiába vársz a mesebeli hercegnőre, aki leengedi dús aranyhaját a várbörtönből, hogy kedélyesen felmászhass rajta. Bölcs dolog tehát úgy szeretni a párodat, ahogy van. Ha azonban abban reménykedsz, hogy idővel megváltozik – higgadtabb, felelősségteljesebb, megbízhatóbb lesz -, akkor valószínűleg csak áltatod magadat. Ne várj olyasmit a jövőtől, amit a jelen nem ad meg!

„Nincs kedvem a drámához, ami a szakítással jár…”

A szakítás lelkileg és anyagilag is megterhelő: le kell mondanod mindarról, amit megszoktál és egyedül kell boldogulnod a továbbiakban. Sokan lusták ehhez, ezért a végtelenségig halasztgatják a különválást, miközben észre sem veszik, hogy pokollá teszik nemcsak a saját, de a párjuk életét is.

„Nem válhatunk el a gyerek(ek) miatt.”

Van, hogy két ember képtelen tovább szeretetben együtt élni, elszakadni egymástól azonban mégsem tudnak, méghozzá a közös utód(ok) miatt. A Huffington Post nemrég a Redditen faggatta a népeket arról, hogyan élték meg gyerekként a szüleik válását, és mi volt az, ami segített pozitív élményként kezelni a traumát.

Egyáltalán: valóban traumatikus volt az élmény? Rendszerint jobban jár a gyerek, ha lesz egy kiegyensúlyozott apja és anyja, mintha két boldogtalan szülővel élne egy fedél alatt.

„Hát, még mindig jobb, mint egyedül…”

Valóban sokan vannak, akik képtelenek egyedül élni, és ezért inkább méltatlan kompromisszumokat kötnek, hogy legyen társuk. A gond csak az, hogy ez még nem jelenti, hogy jól is érzed magadat a párod oldalán. Van, hogy többet szenvedsz, mintha egyedül volnál.

Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben? Szakíts, szedd össze magad, döntsd el, hogy mire is vágysz, majd… vágj bele egy új kapcsolatba! Ha többet kockáztatsz, a jutalmad is magasabb lesz.

Nyitókép: Unsplash