Miért harcolsz egy olyan szerelemért, ami tönkretesz?!

Kapcsolatban élni nem egyszerű dolog. Első hallásra talán legyint az ember, hiszen mi nehézség van abban, hogy két ember szereti egymást és úgy dönt, hogy együtt szeretne lenni. Nos, ebben semmi, a nehézségek ott kezdődnek, amikor az a bizonyos két ember elkezd összecsiszolódni. 

Mert akárhogy is van, szerintem senki nem csöppent még úgy bele egy szerelembe, hogy tökéletesen illett volna a másikhoz. A kezdeti rózsaszín köd után jön a java, amikor elmúlik a mindent elvakító varázs, amikor látszódni kezdenek az emberi hibák. Minden kapcsolat így kezdődik, a kérdés igazából az, hogy képes-e fejlődni vagy megragad egy szinten, amiből egy idő után szinte képtelenség kiszakadni.

Hiába élsz együtt valakivel évekig, ha a dolgok, amik az elején nem működtek, a mai napig vitát generálnak. Ha nincs elég akarat a résztvevőkben, akkor egy végeláthatatlan körforgásba kerülnek, ami előbb-utóbb felemészti a szerelmet. Itt nem azokra az apróságokra gondolok, hogy a nő nem szedi ki a haját a lefolyóból, vagy a férfi nem hajtja le a WC-ülőkét. Ezekek még nem válóokok.

Az viszont, ha úgy érzed, hogy nem becsülnek meg eléggé, nem veszik figyelembe azt, amit szeretnél, már nem elhanyagolható. Egy rohanó világban, ahol igazából élni sincs ideje az embernek, nagyon könnyen találhatjuk magunkat egy olyan helyzetben, amiben nem vagyunk boldogok. Amikor úgy érezzük, befásultunk, megszürkültünk. Nap nap után ugyanaz a forgatókönyv, ugyanazok a viták, veszekedések.

Senki nem változtat, senki nem fektet elég energiát a kapcsolatba, csak próbálja túlélni. Ez az a pont, ahol el kell gondolkodni. Le kell ülni, venni egy mély levegőt, leültetni a párunkat velünk szemben és kommunikálni. Talán a legeslegnehezebb része az egésznek. Mert beszélni könnyű, kommunikálni azonban egyáltalán nem egyszerű, észérveket felsorakoztatva kinyilvánítani a véleményedet anélkül, hogy a másikat megbántsd.

Fontos az is, hogy képes legyél kulturáltan végighallgatni a másik monológját. Néha sikeres egy ilyen beszélgetés, mert magába néz az ember, és felfedezi, miben kellene változtatnia. Elfogadóbb és elnézőbb lesz. De ez csak akkor működhet, ha mindketten ugyanígy cselekednek. Ha egyoldalúvá válik a jóra való törekvés, a végkifejlet elkerülhetetlen.

FORRÁS: PEXELS

Mert jogosan érezheted úgy, hogy cserben hagytak. Ha megtettél minden tőled telhetőt, de a helyzet változatlan, és az érzés, hogy a kapcsolat zátonyra futott, még mindig ott motoszkál a fejedben, akkor lépned kell.

Nem mindig elég a szerelem ahhoz, hogy két ember együtt maradjon.

Tisztelet, megértés és alázat az alapja mindennek. Nem könnyű egy kapcsolatnak véget vetni, a megszokás, a ragaszkodás hatalmas úr. Néha még bűntudatot is érzel, amiért egyáltalán megfordult a fejedben az eshetősége annak, hogy jobb lenne külön, mint együtt. Ám én amondó vagyok, hogy inkább fájjon a szakítás egy ideig, mintsem hosszú boldogtalan évek repüljenek el. Hiszen mindenkinek joga van boldognak lenni!

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂