Miért kell a gyerekes kollégák helyett túlóráznom?!

2021-01-04 Koffein

Sokszor sok helyen kerültem már olyan munkahelyi szituációba, ahol én húztam a rövidebbet. Mégpedig azért, mert nincs gyerekem.

Legyen szó ünnepről, szabadságról, túlóráról vagy igazából bármi másról. Mindig én indultam hátránnyal, mondván: „Neked úgysincs gyereked, nem mindegy, hogy dolgozol, vagy sem?” Hát nem! Nagyon nem mindegy…

Történt egyszer, évekkel ezelőtt, hogy fel kellett osztani a ledolgozandó napokat karácsony és szilveszter között. Szerettem volna meglátogatni a szüleimet és velük tölteni az ünnepeket. Mivel több mint 400 km-re laknak, így ritkán jutok haza. Meg valljuk be őszintén, szinte mindenki szeretne a családja körében ünnepelni.

De szóba se jöhetett a dolog. A kolléganőm ugyanis kétgyermekes anyuka volt. Egyértelműen ő kapta meg az összes szabadnapot. Én pedig dolgoztam végig. 

Rosszulesett, felháborított, és igenis mérges voltam, mert ez már a sokadik hasonló történet volt. Minden egyes alkalommal nekem kellett bent maradni túlórázni, nekem kellett az ünnepeket elvinni. Pedig attól, hogy nekem nincs gyerekem, még vannak szüleim, akik ugyanúgy szeretnék a gyerekükkel tölteni akármelyik ünnepet. De ez valahogy a feledés homályába merül ilyenkor.

Szerintem sok szülővel kivételeznek a munkahelyén. Mert otthon kell maradni a gyerekkel, mert el kell menni érte az oviba, el kell vinni suliba, szakkörre, uszodába… Amit bizonyos kereteken belül meg is értek. Azt viszont nem értem, miért gondolják egyértelműnek, hogy a gyermektelen embernek nincs élete.

Nekem is van dolgom munka után. Én is szeretnék időben hazaérni. Helyettem se csinálja meg senki a házimunkát, főzést, mosást. Arról nem is beszélve, hogy nekem is van párom, akivel szívesen töltenék több időt, ahelyett, hogy folyamatosan nekem kell túlórázni. Mert az aktuális anyukának vagy apukának el kell mennie hamarabb.

FORRÁS: PEXELS

Nem tartom igazságosnak ezt a fajta megkülönböztetést. Íratlan szabály, amit előszeretettel alkalmaznak a mi kárunkra. De tételezzük fel, hogy túllépek az egész évben tartó kivételezésen. Nem az lenne a minimum, hogy legalább az ünnepekkel kapcsolatban rugalmasabban állnak a dolgokhoz? Hogy azt mondja az érintett dolgozó, hogy “én is bevállalok pár napot”?

Arról nem is beszélve, amikor szimplán csak ürügynek használják a gyereket. Szintén évekkel ezelőtt történt. Volt egy kolléganőm, aki folyton arra hivatkozott, hogy beteg a kislánya, nem tud bejönni dolgozni. Volt, hogy a műszak kezdése előtt 10 perccel telefonált. Előfordul az ilyen, ebből még nem is lett volna probléma. De lehetett volna annyi sütnivalója, hogy nem posztolgat képeket a közösségi oldalakon arról, milyen jót pancsolnak épp a strandon. A következő alkalommal pedig csodálkozott, mikor a főnök azt mondta, hogy mindenképpen be kell jönnie dolgozni.

Szerintem meg kellene találni azt a középutat, ami minden érintett félnek megfelel. Nyilvánvaló, hogy szülőként még nehezebb lehet a munka-magánélet egyensúly fenntartása, de erre nem az a megoldás, hogy a gyermektelen munkavállalókat diszkrimináljuk negatívan.

Nyitókép: Pexels

Tovább olvasok