Miért kérdezel olyasmit, ami nem tartozik rád?!
Vannak olyan dolgok, amiket nemhogy nem illik, de nettó gonoszság megkérdezni a másiktól. Persze előfordulhat, hogy csupán a kíváncsiság hajt bennünket, és nem akarjuk megbántani az illetőt.
De néha tényleg érdemes inkább tízig elszámolni, mielőtt kinyitjuk a szánkat, mert utána már hiába bánjuk, hiába kérünk bocsánatot, nem sokat tudunk javítani a helyzeten. Nézzünk három olyan dolgot, amit én személy szerint sosem mernék megkérdezni senkitől!
1. „Mikor jön már a baba?”
A gyerekvállalás valahogy annyira kényes téma, hogy szavakba sem lehet önteni. Pedig legtöbbször az ember valóban csak kíváncsi, csak szeretne örülni a másik örömének. Annak, hogy szülővé válik és egy új életet hoz a világra. Azonban saját tapasztalatból tudom, hogy kevés ennél kellemetlenebb dolog van, amit kérdezhetnek tőlem.
Ilyenkor mindig azon morfondírozok, vajon mit is kellene válaszolni. Csak mosolyogva legyintsek, hogy ohh, ráérek arra még? Vagy kezdjek el őszintén beszélni, kockáztatva azt, hogy elbőgöm magam? Fejtsem ki, hogy a betegségemnek köszönhetően előfordulhat, hogy soha az életben nem tapasztalhatom meg az anyaság örömeit?
Mi a helyes? Hagyni, hogy a másik ember azt higgye, hogy még nem állok készen a szülésre, vagy az őszinteséggel lelombozni az ő hangulatát is? Nem tudom. Ezért nem kérdezek ilyesmit másoktól. Sosem hoznám ennyire kellemetlen helyzetbe egyetlen embertársamat sem!
2. „Még mindig nincs senkid?”
„Még mindig egyedül vagy? És még mindig a szüleiddel élsz? Nem akarsz már elköltözni és felszedni valakit?” Kellemetlen és tapintatlan kérdések, még akkor is, ha minden rossz szándék nélkül szegezik nekünk őket. Van, aki szeret egyedül lenni, és tök jól elvan otthon. Az, hogy a szüleivel él, nem jelenti, hogy ők tartják el. De az is előfordulhat, hogy rengetegszer csalódott, átverték, elhagyták, kihasználták, és jelen pillanatban nincs más választása a szülői házon kívül.
FORRRÁS:UNSPLASH
Ezen kívül ezekre a kérdésekre sincs jó válasz. Mert ha azt mondjuk, minden rendben van a mostani helyzettel, akkor úgy gondolják, hogy felelőtlenül, lustán tengetjük az életünket a mamahotel melegében. Ha pedig elmeséljük, hogy milyen szörnyű dolgokon mentünk keresztül, ami miatt így kell élnünk, nagy valószínűséggel csak sajnálkozni fognak. Így személy szerint én ezt a témát is messziről kerülöm, hacsak az illető nem magától hozza szóba.
3. Munkahely – vagy annak hiánya…
Az utolsó téma a személyes tabulistámon a munkahelyet érinti. „Komolyan felmondtál? Tényleg kirúgtak? Mi lesz most így veled? Van már másik hely, ahol el tudsz helyezkedni?” Természetesen előfordulhat, hogy valaki csak aggódik, és azért kérdezget ilyeneket. Ettől függetlenül, hacsak nem állunk nagyon közeli viszonyban, egyszerűen ehhez semmi köze. Mert ehhez túl sok személyes dolog és felkavaró érzés kapcsolódhat hozzá.
Benne van a pakliban, hogy valaki végre most szedte össze annyira a bátorságát, hogy felmondjon egy olyan helyen, ami évek óta mérgezte az életét. És annak ellenére, hogy nincs munkája, mégis szabadnak és boldognak érzi magát. A másik véglet pedig, hogy valami miatt elbocsátották. Akkor pedig szerencsétlen épp elég kétségbeesett, rémült és ideges, így nem szép dolog tovább hergelni ilyen kérdésekkel. Ha nem hozza szóba magától, inkább kerüljük a témát!
Nyitókép: Unsplash
