Miért undorodsz meg attól, akit tegnap még imádtál?

Andi imádott Lőrinccel lenni, minden randi mámoros volt, minden szó mesebeli dallam. Úgy érezte magát, mint egy hercegnő. Már a barátoknak is bemutatta a fiút, és a közös életről fantáziált, amikor egy tikkadt vasárnap délután beütött a krach.

Lőrinc hot dogot evett, a lecsorgó mustár látványától a lányt pedig a hányinger kerülgette. Hirtelen megborult, és a közösen szőtt álmok, hogy Lőrinccel siklóernyőznek és kutyákat mentenek, hirtelen a semmibe foszlottak. Mi történhetett Andival? Csupán az, ami szinte már mindenkivel megesett: a gyönyörű románc egy pillanat alatt tönkremegy, a kezdeti vágyat pedig felváltja az instant undor.

Az érzést nehéz megmagyarázni, ám egyre gyakoribb. Különösen napjaink randevú univerzumában, ahol minden találkozás egy aknamező. Sose tudhatod, hogy a második vagy a negyvennyolcadik percben érkezik meg a vihar a semmiből. A hirtelen jött undort lényegében nehezebb felismerni, mint a vörös zászlós jeleket, melyeket lassan megtanul mindenki. A váratlan vágylohadás azonban kemény dió.

Nem csupán a beazonosítása, de a megjavítása is. Mert ahogy megérkezik, mi úgy kapjuk fel a nyúlcipőt, és már ott se vagyunk. Az esetek többségében nemhogy rendbe hozni, de megérteni se akarjuk. Ahogy esetlenül fut a busz után, ahogy szürcsöli a kávét, vagy ahogy kiválogatja a vörösáfonyát a mogyoró közül. Ahogy várat épít a párnákból, ahogy az orra mellett folyik a verejték vagy ahogy leveszi a pulóverét.

Ahogy bénázik a polccal vagy bemutatja a jegyét a reptéren. „A hideg kirázott attól, ahogyan táncolt” – mondta egy ismerősöm, aki az addig tökéletesnek beállított kapcsolatát dobta sutba egyetlen mozdulattal. Magyarázatot nem adott, csak kifarolt a helyzetből, exe pedig azóta is azt próbálja megfejteni, mit csinálhatott rosszul. A hirtelen jött undor ösztönös reakció, amit elsőre nehéz megérteni.

FORRÁS: UNSPLASH

Csak annyit érzel, hogy öklendezni tudnál és soha többé nem akarod látni a másikat. Az addigi vonzalmad rémálommá változik, és ez annyira erős, hogy nem akarsz mögé látni. Pedig pont emiatt ajánlatos tudomást venni a jelenségről, mivel az többnyire nem a másikról, hanem rólunk szól. Az azonnali vágyeltűnés általában a kapcsolat korai szakaszára jellemző, ekkor vagyunk ugyanis a legéberebbek, ekkor keressük rendületlenül a hibákat a másikban.

Nincs segítségünkre a közösségi média, amivel saját hiúságunkat tömjük, a másikat pedig a mocsárba tudjuk rántani. Ha pedig megtörtént a baj, az utólagos magyarázkodást mesterfokra vagyunk képesek emelni. Ahelyett, hogy alámerülnénk a saját elménkben, előrántunk egy tökéletesnek tűnő indokot. Egyszerűen az agyunk is úgy van kódolva, hogy nem tolerálja a nem tudást, ezért fabrikál magyarázatot, amivel igazolhatjuk később döntéseinket, tetteinket.

Már láttam korábban is, hogy furán tartja a villát, egyszerűen nem tudtam tovább elviselni – hangzik a képtelen ok, hogy miért léptünk ki a kapcsolatból. Megfordítható a zsigeri undor? Nem lehetetlen. Ha a testünk ilyen egyértelmű reakciót küld, mindenképpen érdemes foglalkozni vele. Valami ellen védekezünk,  a kérdéseket viszont magunk felé kell feltenni.

Mit érzünk, amikor látjuk, hogy nyitja ki azt a ketchupos flakont? Miért érezhetjük azt? Az undor mögött gyakorta feldolgozatlan önbecsülési probléma áll, tehát a vágy eltűnése nem a másikból, hanem belőlünk jön. A mi rettegésünk húzódhat mögötte. Félelem például az egyedülléttől, az elfogadástól, hogy megérdemeljük-e a másik szeretetét, teljes odaadását.

Könnyebb a másikat megbélyegezni azzal, hogy esetlen, gyerekes, stílustalan, mint belátni, hogy mindezek ránk igazak. Mielőtt tehát saját szégyenünket vetítjük ki gyerekes módon a másikra, nőjünk fel egy érzelmileg érett kapcsolathoz. Nincs minden igénynek megfelelő partner, de persze kereshetjük őt egy életen át.

Vagy hajlandók vagyunk elvégezni a belső munkát és feltárni, mitől tűnt el hirtelen a vonzalmunk.

Persze, ha többször érezzük az undort, mint a boldogságot, nem kell benne maradni mindenáron. Az érzelmi érettség azonban azt is jelenti, hogy tudjuk és elfogadjuk: a vonzalom is hullámzó. A lecsorgó ketchup pedig valószínűleg nekünk sem áll annyira jól.

Nyitókép: Unsplash