Minden férfiban téged kereslek – így sosem lesz új kapcsolatom!

Fanni az apartman ablakából nézte a vidám, felszabadult társaságot, ahogy a tűző napon vízzel locsolják egymást. Figyelte, az egyik srác hogyan rántja szerelmesen ölébe a barátnőjét, és látta, ahogy a másik pár épp csókot vált. Belesajdult a szíve. 

Örült neki, hogy a barátnőinek összejött, mégis irigy volt. Irigy, dühös és kétségbeesett. Nem értette, ő miért nem érdemli ezt a felszabadult boldogságot egy férfi oldalán. Közel egy éve volt már egyedül, és szüntelenül kereste a boldogságot. Mint a nők általában, nem volt magával megelégedve. És minél régebb óta kereste hiába a társát, annál több hibát vélt felfedezni magán kívül-belül egyaránt.

Nem volt élete legjobb formájában, de azért igyekezett adni magára. Akármennyire nem akart beállni a sorba, azért mindig ott kötött ki, hogy a topmodellekhez hasonlítgatta magát. Ha néhanap eszénél volt, tudta, hogy igenis értékes nő – máskor viszont úgy gondolta, azért nem jön a boldogság, mert nem 50 kilós, hosszú combú, darázsderekú csaj.

Szüntelenül ismerkedett, randikra járt, keresett maga mellé valakit, és nem is kellett volna egyedül maradnia, mert választék bőven volt. De valahogy nem jött a szikra. Sokáig nem értette, miért. Mégsem adta fel. Nem volt hajlandó soha beérni egy átlagos kapcsolattal, amiben jól megvannak és talán szeretik is egymást, még ha nem is hatalmas szenvedéllyel. Többet akart.

Nem a szó mai értelmében, de nagyravágyó volt. Akarta a fékezhetetlen szenvedélyt, szédülni akart a boldogságtól, arra vágyott, hogy birtokoljon és őt is birtokolják. Keresett egy mosolyt, amitől megremeg a lába. Tekintetet, amiben azonnal el tud veszni. Érintést, amitől elönti a forróság, és csókokat, amikbe belesajdul a szíve. De mindig csak az átlagost találta

FORRÁS: UNSPLASH

Aki látszólag megfelelt volna, az sem volt jó. Lehetett a pasi akármilyen jóképű, lehetett bármennyire jó ember, gondoskodó, önzetlen, főnyeremény, neki nem kellett. Mert tudat alatt még most is a zöld szemű, szőke hajú expasiját kereste kétségbeesve mindenkiben. Sokáig nem ismerte fel, hogy erről van szó. Aztán ahogy ráébredt, miért is boldogtalan, egyszerre utálta az exét és önmagát.

Talán saját magát picivel jobban. Egyszerűen nem értette, miért képtelen elszakadni egy toxikus kapcsolat emlékétől, miért nem tud a jelenben élni. Miért sírja vissza azt a régi, boldogságnak hitt álomvilágot, amibe kétségbeesve rángatták egymást? Nem értette, mégis mit tehetne, hogy visszakapja az életét. Úgy érezte, hogy ez a férfi bezárta a közös emlékekkel teli sötét, apró szobába, rákulcsolta az ajtót és elsétált.

Ő pedig hiába veri két ököllel az ajtót, hiába sikít teljes szívéből, hiába könyörög szabadulásért, nem megy. Sokszor direkt kínozza magát, felidézi az emlékeket, hogy legalább néhány másodperc önámításnak köszönhetően boldog lehessen. Aztán kezdődik az önostorozás elölről. Kati már percek óta szólongatta a háttérből Fannit, aki csak meredt maga elé üveges tekintettel.

Tudta, mire gondol a lány, sajnálta, talán valahol szánta is. Tudta, miért van egyedül.

Mindenki pontosan tudta, de senki nem merte a fejéhez vágni, hogy ébredjen már fel. Így jobb ötlet híján megérintette a vállát, és egy doboz hideg sört nyomott a kezébe. Majd a könnyebb utat választva ismét belevágtak egy alkoholmámoros estébe, és az egész baráti társaság bízott benne, hogy Fanni már nem sokáig halogatja az elkerülhetetlen szembesülést önmagával.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂