Mit ér egy 40 éves nő gyerek és család nélkül?

2021-06-21 Esszencia

Nóra és a szűk baráti társasága épp az éves nyaralását töltötte. Még korán volt. A gyerekek párnacsatáztak a szomszéd szobában, ez verte fel mély álmából – nem volt hozzászokva a hasonló zajhoz.

Sokáig csukott szemmel, mosolyogva, félálomban hallgatta a kicsik játékát. Egészen addig, míg Eszter és Kata, a két anyuka el nem csitította a csemetéket. Ekkor Nóra összeszedte a lelki erejét, és öltözködni kezdett. A konyhából már zajok szűrődtek be, és hamarosan a csajok férjei is bekapcsolódtak a kinti mozgolódásba.

Megpróbált úgy tenni, mintha a reggeli készülődésből az égadta világon semmit nem vett volna észre. Az illedelmesség határáig húzta az ágya szélén ücsörgést, de aztán csatlakozott a két boldog családhoz – egyedül. Ha őszinte akart lenni magához, iszonyúan hálás volt a barátnőinek, amiért nem hagyták, hogy a szokásos magányos nyara legyen idén is, és hiába gyűlölte a strandokat, elrángatták magukkal.

Tudta, hogy a jó szándék vezérelt mindenkit, az indulás előtt mégis napokig azon agyalt, milyen kamu indokkal mondja le az egészet. Mert mégis minek jönne koloncként a két teljes, boldog család nyakára? Aztán megemberelte magát, és próbált felnőttként viselkedni. De minden jó szándék ellenére biztos volt benne, hogy sajnálják őt. Látta a reggeli szánakozó pillantásokat a csapat férfitagjai részéről.

Érezte, hogy nem illik a társaságba, amikor fagyizni vitték a gyerekeket, bár illendőségből mindig megkérdezték, hogy „Te is kérsz?” Udvariasan elutasította a meghívásokat, pedig jólesett volna egy kis hűsítő a tikkasztó hőségben, de nem így. Nem így, egyedül. Utálta magát, amiért magányos volt. Faggatták volna a szerelmi életéről is, de józanon nem voltak hozzá elég bátrak.

Ekkor léptek képbe az aprónép tagjai. „Nóra néni, te miért mindig egyedül jössz hozzánk? A te férjed hol van? Nóra néni, neked mikor lesz már gyereked? Elhozod majd játszani őt is?” Majd elsüllyedt szégyenében. Még a gyerekek is tudják, hogy valami nem oké. Magányos volt. Végtelenül magányos.

Pedig – így erősen közeledve a negyvenhez – már-már ész nélkül póbálta megtalálni a másik felét, de nem ment.

Mindig ugyanaz volt a sztori vége, csak a körítés változott. Viszont gyereket akart mindenképp. Esténként az internetet bújta, hogy megismerje az alternatív lehetőségeket. És megint szégyellte magát, hogy még arra sem elég jó, hogy legyen, aki őt akarja. Feleségként, a gyermekei anyjaként, mindenhogy. A gyötrő gondolatok miatt pedig kínszenvedés volt a néhány napos nyaralás majdnem minden pillanata, egészen a késő estékig, mikor a gyerekek az egész napos strandolástól végre édes álomba merültek.

Ilyenkor kiültek a víkendház teraszára, és némi alkohol társaságában beszélgettek a felnőtt dolgokról. Itt aztán előkerültek a kínos kérdések – és talán nem is ez volt a baj. Hanem az, hogy Nóra rettegett ettől. Bár lényegében semmi közük nem volt a magánéletéhez, nem a kérdéseikkel volt baja, hanem azzal, hogy ezektől csak még jobban szégyellte magát. Méginkább haszontalannak érezte az életét, hiába próbálták a barátnői az ellenkezőjét bizonygatni.

FORRÁS: UNSPLASH

Lehet, hogy igazuk volt, de néha már olyan görcsösen tolták az arcába a „te fantasztikus ember vagy, meglátod, neked is lesz férjed és gyereked” mondatokat, hogy rosszul volt az egésztől. Szíve szerint sarkon fordult volna, hogy elmeneküljön. Talán meg is lépte volna, ha nincs ott az imádott keresztlánya is, Léna. Úgy érezte, őt kapta kárpótlésként az ő elcseszett életéért, amiért itt áll negyvenhez közel tök egyedül. Menő munkával, autóval, házzal, de tök egyedül.

Ja, bocs, őrzi a házát egy közepes testű kutya, Zénó, akit – szégyen, vagy sem – többe néz manapság a saját szomszédainál is. Most közelről látta a valódi boldogságot, és irigy volt. Várta, hogy teljenek a napok, próbálta tartani magát, boldognak lenni a barátai boldogsága láttán, és igyekezett nem a saját nyomorába süppedni.

De legbelül várta, hogy érjen már véget ez az egész. Miután pedig hazatértek, még többet járt Lénához, mint korábban. Kezdte érteni, hogy nem mindenkinek adatik meg ugyanaz a fajta boldogság, de ettől még megtalálhatja a szeretetet és az örömet az életben. Ha másként nem, hát keresztanyaként.

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok