Működhet a szerelmünk, ha nem bízunk egymásban?

2021-07-09 Esszencia

Dorka élete az utóbbi néhány hónapban gyökeresen megváltozott. Szeretteit egy tragédia miatt elvesztette, és nem volt senki, aki mellette állt volna a gyászban. Egyedül kellett lavíroznia a gyász ingoványos, mocsaras talaján. 

Talán ő volt leginkább meglepődve, mikor azon kapta magát, hogy újra egyenes gerinccel, a romjaiból újjáépült nőként sétál a világban, és nem halt bele abba, amiről biztosra vette, hogy bele fog. Aztán megint írt neki az a fickó, akit az egyik társkeresőn szedett össze. Az a fajta, akiről első látásra ki merte jelenteni, hogy ő kell, holott a nevén, életkorán és lakóhelyén kívül a világon semmi mást nem tudott róla. Még azt sem, hogy egyáltalán létezik-e.

Még minden porcikája sajgott a gyásztól és a sok emléktől, amitől csak az álmaiban volt képes szabadulni. A munkával igyekezett elterelni gondolatait, mielőtt teljesen becsavarodik, és már az alvás is ment mindenféle rásegítés nélkül. De azért a lelke még nem volt rendben, így csak túl akarta élni a napokat. Egyelőre.

Amikor hónapokkal ezelőtt egymásra találtak Dénessel, minden túl szépnek tűnt, de nem kételkedett egy percig sem a dolog valódiságában. Egészen addig, míg csak azért, mert más választ akart hallani, nem kezdte el kerülni a férfit. Dénes ugyanis nem tudott neki szerelmet ígérni úgy, hogy még nem is találkoztak. Dorka pedig megalázva érezte magát a korrekt, de túlreagált üzenet miatt.

 

Holott épp azt kellett volna látnia, hogy nini, egy fickó, aki egyenes, nyílt és őszinte, nem úgy, mint az eddigiek, akikkel dolga akadt. Aztán újra beszélni kezdtek, és kiderült: Dénes azt hitte, ígéretek és hangzatos szavak nélkül Dorka inkább új préda után néz. Dorka pedig maga sem tudta, mit gondol, de főképp azt nem, minek kezdi elölről ezzel az ismeretlennel az egészet, mikor egyszer már összedöntötte álmai kártyavárát.

FORRÁS: UNSPLASH

Hiába voltak a tények, nehezen tudott szabadulni a gondolattól, hogy megalázták. Annyira vágyott a törődésre, figyelemre, szeretetre, hogy mindent azonnal akart, kárpótlásként az elmúlt időszakért. Azt akarta, hogy valaki most már vele is törődjön, valaki most már őt is akarja, teljes valójában. Nem óvatoskodva, hanem egészen őrült módon.

Azzal viszont nem számolt, hogy a másik – attól, hogy nem akar kapkodni – talán ugyanezt érzi. Valójában még Dorka sem volt szerelmes, csak egy erős érdeklődés és valami megmagyarázhatatlan vonzalom húzta a fiúhoz. De hajlamos volt az érzelmeit ilyen helyzetekben a végsőkig felnagyítani. Végül szép lassan megértette magával, hogy semmi rossz nem történt kettejük között, aztán arra is rájött, hogy minden így volt a legjobb.

Az elmúlt hónapok drámájába nem fért volna bele egy kezdődő kapcsolatba. Nem fért volna bele az építgetés, a téglák gondosan egymásra rakása. A rettegés egyesével ütötte volna ki a helyükről a gondosan bepakolt téglákat, és a két fiatal jó eséllyel még azelőtt elveszítette volna egymást, mielőtt a történetük valóban elkezdődik. De most kaptak egy bizonyos második esélyt, amire sokaknak nincs lehetősége.

Egyiküknek sem könnyű: Dénes egy hosszú, fájdalmas végű kapcsolat után ismerte meg Dorkát. A lány pedig túl régóta nem volt már normális férfi mellett, így fogalma sem volt, hogyan kell helyesen kezelni, ha valaki jól bánik vele. Érdekes, hogy a sok rosszat akaratlanul is mennyivel könnyebben raktározzuk el, mint a szépet.

Semmi másra nem vágyott, csak arra, hogy kölcsönösen szeressék egymást feltételek, félelmek nélkül.

Semmi másra nem vágyott, csak hogy a férfi bízzon benne – holott ő sem mert bízni a férfiban. Sőt, talán saját magában sem. De Dénes nem hátrált ki. Dorka még most sem érti, mi történik kettejük között, csupán pár dolog világos.

Például, hogy a külön utakon töltött megpróbáltatások után eddig mindketten tökéletesen állják a sarat ebben a kezdődő szerelemben. Olyan helyzetekben is, amikor a többség már lelécelt volna. Úgy látszik, előfordul, hogy érdemes második esélyt is adni…

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok