„Nárcisztikus” – ordítod rögtön, ha valakivel bajod van…

„Mindig is sejtettem róla, hogy egy nárci” – dohogta Vali barátnőm az expasijáról, aki volt olyan önző, hogy felbontotta az eljegyzésüket. Miközben a nárci szót ízlelgettem, az jutott eszembe: miképp lehet, hogy Vali kifogja a város összes személyiségzavaros férfiját, miközben statisztikailag nincsenek is olyan sokan?

„Öt biztos jel, hogy egy nárcival jársz”, „Hogyan állapíthatod meg, hogy a másik nárcisztikus?”, „Innen ismered fel a kóros nárcizmust” – Ilyen és ehhez hasonló címek ömlenek ránk naponta a kibertérből. Mi pedig lelkesen kattintunk, hogy egy három kérdésből álló teszt alapján eldöntsük: mi vagyunk személyiségzavarosak vagy a kedvesünk.

Aki kezdő, az csak annyit fog érteni, hogy valami nem stimmel velünk, az igazán haladók azonban könnyedén megállapíthatják, hogy az egyikük nárcisztikus, a másik meg borderline-os, szóval legjobb, ha párterápiára mennek. Jó lesz vigyázni azonban a közösségi média által adományozott kanapépszichológia diplomával! Nem csupán értelmetlen, de veszélyes is felcímkézni a környezetünket néhány kattintásgyanús cikk elolvasása után.

Csak azért, mert az ex önző vagy bunkó volt, még nem válik automatikusan patológiás esetté. Ha így lenne, az egész emberiség egyszerre osztozhatna azon a bizonyos kanapén. Hagyjuk a diagnózist a szakemberekre, mi pedig gondolkodjunk el inkább azon, hogy mi is a valódi problémánk!

Egy volt kedves személyiségzavar nélkül is elég csúnyán tud viselkedni. Kiabál, megcsal, ránk vágja az ajtót, duzzog, vagy egyfolytában beszól. Valamelyik ismerős lehet mindenkinek, igaz? Aki azonban arrogáns, hűtlen vagy bunkó, még közel sem jelenti azt, hogy nárcisztikus, hisz ennyi erővel mi magunk is ide tartozhatunk. Ezt persze senki nem vallaná be magának.

FORRÁS: PEXELS

Ha nem sikerült szépen elválni, sokan hajlamosak kíméletlenül megbélyegezni a másikat, pláne, ha az volt a szakító fél. Tipikus pszichopata, klasszik nárci, igazi depitartály – röpködnek a különböző címkék, miközben fogalmunk sincs a valódi mentális problémák tüneteiről, hátteréről. Könnyedén összekeverhetjük a mezei durvaságot a valódi traumával, mert annyira elvakítanak bennünket az érzelmeink.

A megbántottság ugyanakkor nem jogosít fel senkit arra, hogy minden hétköznapi arroganciát személyiségzavarnak, minden önző mondatot pedig manipulációnak tartsunk. Ahogy nem minden nárcisztikus feltétlenül kegyetlen vagy rosszindulatú. Ez a személyiségzavar egy spektrumon mozog, és életünk során mindannyian produkálunk olyan tünetet, ami alapján felkerülhetünk erre a spektrumra.

Nem mindegyik nárcisztikus küzd nagyzási hóborttal vagy a mások csodálatára való igénnyel. Például egy szélsőségesen mártír nagymama is a spektrumon lehet, aki az áldozati személyiségén keresztül emeli magát nélkülözhetetlenné.

Noha zabáljuk a brit tudósok témában írt cikkeit, az exed valószínűleg azért sem nárcisztikus, mert a népességnek relatíve kis szelete szenved ettől. E százalékszám nem változott, mióta elfogadták a diagnózis felállításának kritériumait. A kanapépszichológusoknak köszönhetően azonban ma már nemcsak az exünk, hanem a kollégánk, a szomszéd, a nagybácsi és a kéthavonta érkező térítő is személyiségzavaros.

Az igazság viszont az, hogy a vélelmezett nárcisztikusok nagy része egy agyonhasznált címke ártatlan áldozata. Csupa átlagos személyek fejlett vagy kissé túlfejlett egóval, akik szeretik magukat futtatni, tán még hiú dögök is. Akárcsak mi. Számosan pedig szimplán önzők. Nem egyszerűbb valakire azt mondani, hogy nagyon önző, mielőtt felütnénk a személyiségzavarok kézikönyvét?

Igazán csábító valamilyen formában betegesnek hívni bárkit, aki megbántott minket, vagy mi őt. Könnyebb megszabadulni a saját bűntudatunktól, ha címkét aggatunk a másikra, ha pedig mi voltunk az áldozat, akkor főleg. Így nemcsak a felelősségvállalást kerülhetjük el, de a lelki gyógyulástól is megfosztjuk magunkat.

Az érzelmi sebek viszont nem a másik ember démonizálásától fognak behegedni.

Különösen igaz a közhely: a megbántott ember megbánt másokat. Persze figyelni kell a jelekre, hiszen bármilyen személyiségzavar komoly problémát okozhat egy kapcsolatban, de felesleges magunkat angyalinak, a másikat pedig ördöginek beállítani. A gyógyulás nem arról szól, hogy tökéletesek leszünk, hanem arról, hogy mit kezdünk saját tökéletlenségeinkkel. És ne feledjük: egy konfliktushelyzet pillanatok alatt képes bárkiből nárcisztikust varázsolni.

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂