Ne a szavaiddal imádj, hanem a tetteiddel!

2022-04-14 Herczeg Zsuzsanna Esszencia

„Imádlak, szerelmem” – jön a hajnali üzenet. Kicsikart vallomás ez, amelytől nem dobban meg a szíved. Mit érnek a szavak, ha nem követik őket tettek?

Apró gesztusok, kedveskedések, amelyek a mindennapokban mutatják meg, hogy valóban jelentenek is valamit a vallomások. Mert ha a kedves egész héten át nem volt rád kíváncsi, akkor mégis mit kezdj ezekkel? Se egy kérdés, egy “hogy vagy”, se egy üzenet, hogy hiányzol. Semmi. Közben pedig peregnek a napok, és te látod, hogy minden másra volt ideje Pistinek.

Pörgeted az idővonalát, amelyen kerti parti, buli a barátokkal, kemény állásfoglalások mindenféle közéleti témákban szerepelnek. Még egy olyan poszt is megjelenik, miszerint a legfontosabb az életben az, hogy valaki igazán szeressen. Milyen okos elméleti szinten ez a Pisti, gondolod – de akkor hol voltál te neki a hét minden egyes napján? Hiszen te lennél ez a szerető személy.

De a szereteted vele nem oszthatod meg. Mert nem érdekelte sem az, amikor szomorú voltál, sem az, amikor boldog, hiszen egyetlenegyszer sem keresett. Pedig most bizonyítási időszakban van, hiszen eddig is elhanyagolt. De megváltozott, állítja, és bőszen írogatta még a hét elején, hogy imád és szeret. Aztán ennyiben ki is merült az udvarlás.

És ekkor jön el az a pont, amikor a bulizós képeit látva hajnalban hangot adsz nemtetszésednek. És megkérdezed, miért nem törődik veled. A legmélyebb érzéseidet tárod fel előtte, leírod, hogy mindez fáj neked, és nem vagy boldog mellette. „Ha szeretsz, miért nem foglalkozol velem?” – teszed fel a fájdalmas kérdést. Két bulizós poszt között jön a válasz: „Imádlak, szerelmem.”

FORRÁS: UNSPLASH

Másnak egy ilyen üzenet után nagyot dobban a szíve, a tiéd azonban éppen csak, hogy ketyeg. Hiszen lealacsonyítja a szavak tartalmát, jelentését a férfi, amikor leírja ezt. Tartalom nélküli mondat, levegővel telt lufi csupán, amely kipukkan azonnal, mihelyst nagyobb nyomás éri. Márpedig most te nyomást gyakorolsz rá, hiszen számon kéred, hogy amikor minden másra van ideje, rád miért nincs?

„Nem értelek” – tetteti magát, és ettől csak még jobban sajog a szíved. „Vendégeim vannak, főztem, takarítottam” – írja, amitől még inkább felmegy a pumpa benned. Minden előbbre való annál, hogy neked is figyelmet szenteljen? Állítja, hogy ez nem igaz, viszont tettek nincsenek mögötte. Hülyének néz? Vagy tényleg ennyire érzelemsivár ez a férfi? – kérded magadtól, mert ő csak azt hajtogatja, fogalma nincsen, mi a bajod, hiszen ő szeret.

„Költözz ide, és érezni fogod a törődést” – jön a következő, fura üzenet. Ja, addig ez nem jár neked? Hogyan is bízhatnál ebben, ha addig sem tesz le semmit az asztalra? – kérded magadtól. Ezért végső döntésre szánod el magad. Ha ennyire nehezen megy a másiknak a kötődés, nem szabad erőltetni. Ha magától nincs igénye rád, élje a saját életét, ami úgy tűnik, nélküled is teljes. Csak ne kábítson hamis szavakkal, üres ígéretekkel, melyek szerint imád.

„Fejezzük be inkább” – írod, és várod, hogy küzdeni kezdjen. A másik oldalon néma csönd. Úgy tűnik, elfogyott az akarat, a bizonyítási kényszer egy hét alatt. Márpedig ha nem is próbálkozik, nem érzi, hogy lelki támaszt is kellene nyújtania, hogy ebben is társ kell legyen, akkor jobb, ha elengeded. És a döntés jó, hiszen nem küzd érted.

Aki pedig ilyen könnyen belenyugszik abba, hogy elveszíthet valakit, az nem szeret. Mert tehetett volna azért, hogy megtartson, de inkább kihátrált. Ismét. Mint mindig, amikor igazán komolyra fordulhatott volna kettőtök kapcsolata. Ő az, aki annyira fél az érzéseitől, az elköteleződéstől, hogy mindig meghátrál.

Csak álmodozik arról – és bőszen posztolgatja -, hogy valóban komoly kapcsolatot keres.

Amikor azonban a célegyenesben lenne, inkább az ellenkező irányba veszi az irányt. Ezért valójában, bár úgy tűnik, te döntöttél a szakításról, ő volt az, aki feltette az i-re a pontot. Te pedig ismét bedőltél a szavainak, annak ellenére, hogy a tettei mást mondtak.

Nyitókép: Unsplash