Ne haragudj, de ez nekem édeskevés!

Ne haragudj, de ez nekem édeskevés! Nem sürgetlek, nem siettetlek, nem elégedetlenkedek, nem hisztizek. Ehelyett inkább pontot teszek a kisregényünk végére. 

Amikor több mint fél évvel ezelőtt ismerkedni kezdtünk, olyan sok szépet mondtál, ígértél, hogy azt hittem, megfogtam veled az Isten lábát. Totálisan elvesztettem a fejem, teljes szívemből beléd szerettem. Bár már nem is tudom… Lehet, nem is téged, hanem azt a sok szép álmot szerettem, amit felvázoltál?

Azt mondtad, hogy te is belém szerettél, és eleinte így is viselkedtél, kerested a lehetőséget, hogy találkozzunk, számoltad a napokat, hogy mennyit kell még nélkülem kibírnod. Elhalmoztál a figyelmességeddel, apró meglepetésekkel ajándékoztál meg, minden nap tudattad, éreztetted velem, hogy szeretsz, kerested a kegyeimet. Minden hétvégére jobbnál jobb ötletekkel álltál elő, hogy mivel tegyük emlékezetessé az együttlétünket. Mindig azt mondtad, hogy én vagyok neked az igazi férfi, a Nagy Ő.

Heti kétszer tudtunk találkozni, egyszer hétköznap, egyszer pedig a hétvégén, amit együtt is töltöttünk. Teljes boldogságban teltek a napjaim, izgulva vártam a randikat és a hétvégéket. Egyszer aztán előálltam a javaslattal, ami után a kapcsolatunk teljesen megváltozott. Bolond fejjel azt találtam ki, hogy költözz hozzám a gyerekeiddel, hogy még többet lehessünk együtt. Azt gondoltam, a jelenlétemmel segíthetek neked abban, hogy kevesebb feladat háruljon rád a lányok ellátása terén. Sajnálom, hogy ezt sértésnek vetted. Úgy reagáltál, mintha azt mondtam volna, hogy köztünk mindennek vége. Nem értettem a reakciódat. Hidegzuhanyként ért.

Két ember kapcsolatában, akár felnőttek, akár csak még tinik, vannak bizonyos lépcsőfokok, amiken felsőbb szintre kell lépni, ha nem akarjuk, hogy egy bizonyos alacsonyabb szinten ragadjunk.

Én úgy szerettem volna elmélyíteni kettőnk kapcsolatát, hogy egy fedél alatt élünk és mindenben segítjük, támogatjuk egymást. Te ebből nem kértél, neked jobb az, ha egy kapcsolat nem szól többről, mint a felüdülésről, a kikapcsolódásról, nem akarod a szürke hétköznapokkal megmérgezni. Te nem kérsz az együttélés hátrányos részéből, neked egy kapcsolatból csak annyi kell, amennyi jó. Csak addig akarod, amíg az szenvedélyes és forró. Ezért reagáltál úgy az ajánlatomra, ahogy azt nem vártam. Azt hittem, úgy szeretsz engem, ahogy én téged.

Forrás: Unsplash

Talán jobb is, hogy fél év után kiderült: neked teljesen más elképzeléseid vannak rólam és egy párkapcsolatról. Én nem csak heti kétszer akarom látni azt, akit szeretek. Nem csak és kizárólag telefonon vagy cseten akarom megbeszélni a napi dolgaimat. Nem csak akkor akarom látni, amikor éppen ráér. Akkor is akarom, amikor hiányzik, akkor is akarom ölelni, csókolni, amikor megkívánom.

Veled határidőnapló bejegyzés szerint találkoztunk mindig, amiben nekem csak a szerdára és a hétvégére jutott hely. Spontán nem mehettem soha, mert azt nem bírtad. Nem lephettelek meg egynél többször azzal, hogy hívatlanul, előre értesítés nélkül felugrottam hozzád, csak mert meg akartalak lepni egy szelet sütivel meg egy kis csokor virággal. Majdnem leharaptad a fejem, amikor megtettem.

Nekem ez így nem jó, mert nem szerethetek szabadon, csak vezényszóra. Nekem ez így nem jó, mert nem szeretnek annyira, hogy bármikor szívesen lássanak. Nekem ez így nem jó, mert ágyba bújni is csak akkor lehet, ha be van írva a naptárba. Akkor inkább egyedül maradok. Igaz, hogy bizonytalan jövő elé nézek, de még az is jobb, mert benne van az esély egy jobb kapcsolatra.

Nyitókép: Unsplash