40 éves nőként már lecsúsztam a családalapításról?

Hányféle hazugság létezik a világon? Hol és hogy találj társat negyvenhez közel, mikor gyermektelen fickót akarsz, akivel egy szinten vagytok intellektuálisan és hellyel-közzel anyagilag is?

Ja, őket már elkapkodták, amikor te még huszonévesen a szárnyaid bontogattad, és most, hogy kiélted magad és elköteleződnél, kis túlzással már nincs kivel. Vagyis lenne, ha jócskán lejjebb adnál az amúgy sem túl magas igényeidből. De lenne értelme úgy lehorgonyozni valaki mellett, hogy valójában csak azért vagy mellette, mert mással már nem lehetsz? A munkahelyeden esélyed nincs ismerkedni, szórakozásként csak az esti krimiket tudod felhozni, így még egy átmulatott éjszakán sem tudsz összeszedni senkit. Marad a beváltnak nem mondható, de régi ismerős online világ.

Nincs egy normális se?

Igen ám, de itt az egyik pasi mindenből viccet csinál, te pedig komolyan kezeled az életet, a másik utálja a macskákat és nem fogja fel, hogy márpedig a macskád családtag, egyenesen felháborodik, hogy emiatt dobod. A harmadik eltitkolja a gyerekét, pedig világosan leszögezted, nem akarod más gyermekét nevelni, közöset szeretnél a társaddal. Imádod a gyerekeket, de a sajátodra szeretnéd az időd áldozni, nem más nő szeme fényét pátyolgatni néha szívszakadva.

Aztán jött Gergő, akiről azt hitted, csak a mesékben létezik. Ezzel a fiatal férfival minden szép és jó volt, tökéletes randevúk, mélyreható, igazi, őszinte beszélgetések és az a plusz. Ami ott csillogott a szemében a csibészes mosolya mögött, és még alkatilag is illett hozzád. Egyszerűen imádtad, a felhők fölött jártál. Tudod jól, hogy nincs tökéletes, de hagyni akartad magad még kicsit ebben az illúzióban. Bele akartál süppedni az álmodba, el akartad űzni a körülötted állandóan ólálkodó paranoiát.

Kép forrása: Midjourney

Aztán egy húzós hét utáni vasárnap reggel az ágyba hozott habos kávét ízlelgetve a világ legtermészetesebb dolgaként említette, hogy elmegy néhány napra nyaralni a fiával, mehetsz velük, de a gyerek miatt meg korainak tartja. Mi van?

A bögre súlyos tárgyként zuhant a frissen húzott ágyneműre, te ledermedtél, a férfi pedig csak azt hajtogatta, „Drágám, minden rendben?” Persze, minden, csak épp fél éve elfelejtettél szólni, hogy van egy fiad. De végülis minden rendben. Holott direkt leszögeztem, hogy nem szeretnék pótkerék lenni egy széthullott családban. De hogyne, persze, minden rendben.

Semmibe vette azt, ami neked igenis fontos kritérium volt

Ez a te életed, jogod van eldönteni mit és hogyan szeretnél. De persze, nem gond, minden rendben. Mert veled úgyis mindent meg lehet tenni, nem igaz? Egy hang nem jött ki a torkodon, csak meredtél magad elé. Tudtad, hogy egyszer az illúzió megtörik. De itt már azt is tudtad, hogy ha visszanézel az életedre, tíz évente egy fickót találtál, akivel minden klappolt. Nem vagy már húsz éves, és igen, van, aki még nem alapított családot. De ő nem az eseted, a másik teszetosza, a harmadik meg nem is akar babázni. Egyszerű a képlet, annyira tökéletes férjét és apát kerestél, hogy lekéstél róluk, tizenéve elhappolták előled őket. Tizenéve, mikor te még nem álltál készen a gyermeknevelésre.

Aztán mostanra egymásra untak a szerelmespárok, az új csaj meg fogadja el a szitut gyerekestől, esetleg néha exnejjel együtt, vagy menjen a fenébe. Minden álmod a gyerek volt. Lassan halálba hajszolod magad, mert már annyit dolgozol, hogy a gyerekeknek akkor is mindene meglegyen, ha az apjának majd mégsem lesz rá szüksége. A biológiai órádban a rugót már majdnem elette a rozsda, te meg fejvesztve rohangálsz szerelem, házasság és gyerek után. Túl őszinte voltál, nem akartál kényszerből beállni a sorba, és most elkéstél. Ezek kavarogtak a fejedben, míg Gergő egyre kétségbeesetten itatta fel a kávét az ágyneműről, és talán fél füllel még hallottad is, hogy tudja, hogy el kellett volna mondania, de azt hitte, majd megérted. Gyűlölted érte, mert imádod a gyerekeket, ezt pontosan tudta és visszaélt vele. Az életed hatalmas tortájából kivágott egy nagy szeletet, kiélvezett minden ízes falatot, és ennyivel lerendezettnek tekintette a dolgot.

Talán az első vagy a második mondatban mondtad neki, hogy gyermektelen férfit szeretnél, mert próbáltad már más fiát, sőt, más lányát is nevelni, de a szíved belehasadt és te egyszerűen nem vagy erre kalibrálva. Erre most azzal jön neked, hogy biztosan megérted. Szíved szerint hozzávágtad volna a kávé nélkül árválkodó csészécskét ordítva, sírva. De csak a mélységes szomorúságot érezted, amit végtelen kudarcként éltél meg. Hülyének érezted magad, és újra azt hitted, neked nem jár egy őszinte, szerethető ferfi, negyvenhez közel te már nem érdemelsz családot. Mégis elcsukló hangon kicsikartad magadból, hogy “Szerencsés vagy, hogy van gyermeked.” De a szíved ott megszakadt.

Hajszolnád még a boldogságot, és tudod ugyan, hogy az elvesztegetett időd senkitől nem kapod vissza, mégsincs már erőd tovább küzdeni, mikor érted sem küzd senki. Így a sorsra bízod magad, és ha odafent megírták, egy szép napon te is édesanya lehetsz.

Nyitókép: Midjourney