Néha nevetve gyászolunk, de attól még fáj…

Lilla lelkesen mutatta a gyönyörű, magas szálú rózsát Petrának, amelyet a temetőben kapott lencsevégre. A sírból a magasba törekvő vérvörös virág az élet győzelmét hirdette a halál felett.

Olyan szemet gyönyörködtetően pompás látvány volt, hogy mindenképpen meg kellett örökítenie. Lélekmelegítő volt, ahogy az elmúlás sivárságára fittyet hányva, egészségtől kicsattanó fiatalságával dacosan nézett szembe az elmúlással. A virágtengerben, amellyel a hozzátartozók beborították a sírokat, a gyökereztetett rózsa büszkén tündökölve tűnt ki vágott virágtársai közül.

Lilla mindig szeretett gyönyörködni a virágokban, és most ez a pompás példány olyan érzéseket keltett benne, melyek melegséggel töltötték el a szívét. A természet szépsége lenyűgözte, és annak egy darabja volt ez a csodálatos, szemet gyönyörködtető teremtmény is. Hogy ezt az érzést másnak is átadhassa, lefényképezte a rózsát. Petra azonban nem osztotta a lelkesedését.

– Te a temetőben fényképezel? – kérdezte felháborodva. – Milyen kegyeletsértő tett ez! Minek tudsz te ott örülni? Örömködsz a halottak felett, és mutogatod nekem ezt a temetős virágot! Milyen ember vagy te?

A lány megdöbbent. Nem értette a másik reakcióját, és hirtelen nem is tudta, mit feleljen. Zavarba jött. Valóban rossz ember lenne, amiért örülni tud az élet szépségének akár a temetőben is?  Vajon attól kevésbé szereti a hozzátartozóit, akik sok más elhunyttal együtt fekszenek a sírkertben, hogy akár az ott nyíló virágoknak is örülni tud? Hogy lenyűgözi őt azok szépsége?

FORRÁS: UNSPLASH

És hogy ezt az érzést szeretné másokkal is megosztani? És ha egy kedves emlék, egy megható vagy mulatságos családi történet eszébe jut, és halkan felnevet vagy elmosolyodik, megosztva azt a családjával a temetőben a hozzátartozóira emlékezve, akkor már kegyeletsértést követ el? Nem. Még ha a barátnője nem is képes máshogy kimenni a temetőbe, csak mély letargiában, hogyan ítélhet el másokat azért, mert a szép emlékeket felelevenítve a szépséget is meg akarják ott látni?

A mély szomorúság mindig megmarad benne, hiszen nehéz elfogadni, hogy ebben a földi világban már nem láthatja, nem ölelheti meg az eltemetett szeretett személy. De ez nemcsak a temetőben törhet rá, hanem bárhol. Bár ragaszkodunk a materiális világhoz, így a test, amit eltemettünk, valóban a sírkertben fekszik, de az elhunytak lelke nincs bezárva földi porhüvelyébe, az mindig velünk lesz. Ő legalábbis így hiszi.

Ezért nem bírta felfogni a felhördülést Petra részéről. Rosszulesett neki a támadás, hiszen ezzel azt feltételezte róla a barátnője, hogy neki nem lehetnek mély érzései eltávozott szerettei iránt. Nem gondolta, hogy kevesebb szeretet lakozik a szívében, mint Petrának, de miért kellene ezt neki bizonygatnia? Nem akarta meggyőzni a másikat.

Tudta, hogy annak nincs igaza, és ez neki elég volt. Mindenki úgy kezeli az elmúlást, ahogyan képes rá.

Mivel sokfélék vagyunk, nem szeretünk kevésbé akkor sem, ha esetleg elmosolyodunk vagy ne adj’ isten, diszkéten nevetünk egy családi történeten elhunyt szerettünk sírjánál. A könnyek után pont ez segíthet abban, hogy közel érezhessük magunkhoz őket, akkor is, ha már fizikai valójukban nem lehetnek velünk. Mert nemcsak a sírás, hanem a nevetés is stresszoldó és gyógyító erővel bír.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ! Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címre.

Tovább olvasok