Néha önkéntelenül bántjuk, akit szeretünk…
Nem szimplán jó testvéri kapcsolat volt a két lány között, az elenyésző korkülönbségnek hála szinte össze voltak nőve. Nagy szükségük is volt egymás támogatására, mivel a családjuk enyhén szólva sem volt mintaszerű.
Felnőtt fejjel már mindketten sokkal élesebben látták a dolgokat. Zsófi volt az idősebb. Nagyon is jó érzékkel ismerte fel, hogy a családi viszonyok többségén már nem lehet javítani. A mérgező kapcsolatokat pedig – sajnos – csak egyféleképpen lehet megoldani: véget kell vetni nekik, mielőtt végképp felemésztenék az embert.
De addig is, míg erre nincs lehetőség, azokra kell támaszkodni, akikkel őszinte, szeretetteljes érzelmek kötnek össze minket. Mindketten főiskolára készültek, de csak Rékát – a fiatalabb lányt – vették fel. Persze, mindenki le volt döbbenve. Zsófi volt a tehetségesebb, gyors észjárású, jó humorú nő. A húga nem csak azért nézett fel rá, mert a fiatalabb testvérek szokásos csodálata valahogy mindig ezt diktálja.
Valahol itt romlottak el a dolgok. Az idősebbik lányt letaglózta, hogy nem sikerült elsőre, amit eltervezett, amire messzemenően megvolt minden esélye. Készpénznek vette a sikeres felvételit. Az elutasítás után nem is próbálkozott többé. A családjuk mindkettejüket támogatta, így eleinte azt is türelemmel fogadták, hogy Zsófi nem nagyon tud magához térni a rossz hír után.
De a lánynak végképp sikerült meggyőznie önmagát: ha elsőre nem jött össze, soha nem is fog. Réka imádta a főiskolát, lubickolt a hétköznapokban. Bár egy ideig győzködte a nővérét, végül beletörődött, hogy Zsófi nem hallgat az észérvekre. A lány pedig a céltalan útkeresés után munkát szerzett és végül egy kollégája mellett horgonyzott le.
FORRÁS: UNSPLASH
A szüleik egyik döntését sem tudták elfogadni: sem a férfit, aki az apja lehetett volna, sem azt, hogy sutba dobta az ambícióit. A gyakori hazalátogatásoknak, vasárnapi ebédeknek vége szakadt, ahogy azt Zsófi előre elhatározta. Már nem töltött annyi időt a húgával sem, mint az szerette volna. Réka kétségbe volt esve.
A legfőbb támaszát vesztette el, az egyetlen embert, akivel bármikor őszinte lehetett, aki mindig meghallgatta. A tanulásba és a sportba menekült, új embereket ismert meg. És ahogy végre neki is sikerült kiszakadnia az otthoni közegből az iskolának köszönhetően, a srácok is elkezdtek döngicsélni körülötte. Ahogy minden fiatal nő körül. Kivéve Zsófit.
Réka aggodalommal figyelte a zárkózottságát. A nővére mindenben a nála jóval idősebb párja igényeihez alkalmazkodott. Ez idő tájt aztán Zsófi újabb szokást vett fel: váratlanul, bejelentés nélkül érkezett a szülői házhoz, de a „látogatásokban” nem volt sok köszönet. A húga minden alkalommal átsírta az éjszakát, ahányszor a másik berontott az ajtón.
– Egy önző rohadék vagy, vedd már észre! Játszod az agyad a főiskolán meg a nyelviskolában anyuék pénzén! Mi ez a póló rajtad? Újabb ajándék? Hát, láttam a szobádat, jönnek-mennek a pasik, az igen! Én is járhattam volna főiskolára, de nem tudnék olyan önző lenni, mint te!
A legváratlanabb dolgokat vágta a fejéhez. Rékában pedig csak nőtt a bizonytalanság. Mindig mindenben a nővére véleménye volt az etalon, az okos, éleslátó testvéré. Talán ebben is igaza van? Pedig mindketten tudták, hogy ugyanazokat a lehetőségeket kínálta nekik az élet. A szüleik kevés dologban álltak melléjük, de a tanulás volt az, ami mindig az első helyen szerepelt.
Amióta az útjaik más irányt vettek, Réka azon volt, hogy segítse a nővérét. Zsófi választottjával már régen megbékélt, elvégre láthatóan a férfi boldoggá tette. Arra gondolt, talán más dolgokban ettől függetlenül jól jöhetnek a tanácsai. De minden kísérlete, hogy újra közelebb kerüljenek egymáshoz, hiábavaló volt. Lassan fogalmazódott meg benne a tétova gondolat: hiába a jó szándék, akárcsak a szüleik, ő is olyasmit akart Zsófira erőltetni, amit az nem is szeretett volna igazán?
Ő is csak egy mérgező személy a sok közül?
Akihez Zsófi a saját eredményeit mérte, egyre kevesebbnek érezve magát? Ő lett volna a legfőbb akadálya annak, hogy a nővére végre bele tudjon nyugodni, elfogadni és élvezni azt, amit az élettől kapott? Miután mindezt végiggondolta, már nem zaklatta a lányt a tanácsaival és abban bízott, hogy nővére magától is megtalálja a saját útját… A kudarcaiért pedig nem őt fogja hibáztatni.
Nyitókép: Unsplash
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
