„Nincs gyereked, nem tudhatod!” – Tényleg azt hiszed, ez érv?

Amíg nem volt gyerekünk, de már volt egy elképzelésünk a leendő nevelési elveinkről, sok ismerősünk megmosolygott. „Nem tudhatod, amíg nincs gyereked!” – hangoztatták. 

Valahogy mindenki azt hiszi, hogy egy gyerek megszületésével egy mindent átfogó földi tudás birtokosává válik. És oszthatja az észt annak, akinek nincs még utódja.

Tulajdonképpen amíg nem vagy szülő, bármit gondolsz, az hülyeség.

Nevetséges azt hinni, hogy át fogja aludni az éjszakát és el tudtok menni nyaralni. Vagy hogy megcsinálsz egy bevásárlást anélkül, hogy meg kelljen nyugtatni a gyereket egy ki nem fizetett kiflivel, mert különben végigőrjöngi a hipermarketet. Rengetegen mondták lesajnálóan, hogy nekik is voltak elképzeléseik, de a baba viselkedése aztán felülírt mindent, és lényegében azóta is a gyerek dönt arról, hogyan nevelik.

Ám mi egy dologban biztosak voltunk a lesajnálás ellenére is: terv nélkül nem lehet nekivágni a családalapításnak. Hiszen elengedhetetlen, hogy egyetértésben gondoskodjunk róla és azonos elvek szerint neveljük. Ha van terv, attól el lehet térni adott esetben, de ha semmilyen elgondolásod nincs, akkor hogyan fogod nevelni? Ahogy esik, úgy puffan? A gyerek eldönti helyetted, hogy mit szabad és mit nem?

Forrás: Unsplash

Egyre gyakrabban látom netes fórumokon, hogy nem csak azt szólják le, akinek nincs gyereke. A következő lépés a „nem tudhatod, hiszen még csak pár hónapja vagy szülő”. Aztán az „egy gyerekkel semmit se tudsz” és az „akkor okoskodj, ha felneveltél négy gyereket”. Oké. De mi van akkor, ha valaki felnevel négy gyereket, és mondjuk egyikük se jó fej? Ha egyikük sem jószívű, sikeres és boldog?

Önmagában a gyereknevelési tapasztalat nem garancia a hozzáértésre.

Inkább ahhoz hasonlítanám, hogy van egy autód, amivel mindennap elmész dolgozni, karbantartod, és ismered minden rezdülését. De attól még nem leszel közlekedési szakértő, és nem biztos, hogy helytállnál a Párizs-Dakaron.

Tetszik, hogy a világon mindenki jobban tudja, hogy kell ezt csinálni – amikor a saját szüleim három gyerek után is elmondták, hogy ehhez amúgy senki sem ért. A gyereknevelés csak egy nagy emberkísérlet, ahol próbáljuk a legjobbat nyújtani általános támpontok, a józan ész és a belső hang figyelembevételével. Nem is biztos, hogy egy igazi szakértőnek van gyereke. Mégis többet látott, többet tapasztalt mondjuk egy óvodai dajka, egy tapasztalt bébiszitter vagy egy védőnő. Ráadásul szakmai berkekben sincs mindenben egyetértés, sokszor még a legalapvetőbb dolgokban sem.

Csak azért, mert anya lettem, nem oszthatom az észt a többieknek, mert bármit is jobban tudok. Elmesélem persze, ha kérdezik, mit hogyan csinálunk, főleg, ha sikerül valami. De ez nem azt jelenti, hogy a miénk az egyetlen igaz út és hirtelen értünk hozzá.

Még mindig nem gondolom, hogy a gyerektelen ismerőseim egy másik bolygón élnek és csak fényképen láttak gyereket. Ugyanúgy lehetnek jó ötleteik, ráadásul teljesen más nézőpontból közelítik meg a problémákat. (Ráadásul a saját gyerekkori emlékeire is támaszkodhat bárki, hogy vele milyenek voltak a szülei.) Fenntartom, hogy ugyanúgy joguk van felszólalni vagy véleményt nyilvánítani, mint a családos embereknek.

A „nem tudhatod, nincs gyereked” nekem inkább üres puffogásnak tűnik. Amikor már nincs semmilyen érv, ezt hozzá lehet vágni a másik gyermektelen emberhez, ha azt meri mondani, hogy gáz, ha Benőke hat évesen még mindig cicin alszik el…

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok