Oppenheimer – Zseniális tudós vagy zavarodott elméjű tömeggyilkos?

Napokban kerül a mozikba az atombomba atyjának, J. Robert Oppenheimer életét bemutató, igazi sztárparádét felvonultató film. A kritikusok mind elismerően szóltak a későbbiekben kommunista kémnek bélyegzett tudós életét bemutató Hollywoodi alkotásról.

De mégis ki volt ez a magas, vékony a külvilág felé arrogánsnak tűnő, valójában depresszióval küzdő briliáns elme, aki örökre megváltoztatta a világot, amiben élünk?

A különc és kiközösített csodagyerek

Robert Oppenheimer 1904. április 22-én született New Yorkban. Apjának jól menő textilkereskedése volt, anyja pedig festő és műkincsgyűjtő volt. Szabadelvűen nevelték gyermeküket, aki azt és akkor tanulhatott, amihez épp kedve támadt. Minden adott volt, hogy bohém irodalmár vagy filozófus legyen. Messze túltejesített kortársain, akikkel nehezen találta meg a közös hangot.

A lányoknál nem aratott sikert a “Kérdezz valamit latinul és én görögül válaszolok.“- szövegével, pedig valóban folyékonyan beszélte a két nyelvet. A testileg visszamaradott Robertet a fiúk csúfolták és durván megalázták. Hamarabb fejezte be a középiskolát, és utána a Harvardnak lett szorgalmas hallgatója. A kémia, matematika, történelem mellett minden tudományággal foglalkozott.

Lángelme vagy összeomlani készülő skizofrén őrült?

Amerika után Angliában folytatta tanulmányait. A Cambridge-i Egyetemen annyira féltékeny volt mentorára, hogy mérgezett almával akart véget vetni annak életének. Az esetből óriási botrány kerekedett, és csak apja közbenjárásával maradhatott az egyetemen, ahol rendszeresen pszichológiai vizsgálaton kellett megjelennie. Érzelmileg teljesen labilis volt, de tudományos szempontból felfelé ívelt a karrierje. Göttingenben szerezte meg doktori disszertációját. Témavezetője alig várta, hogy befejezze a védését, mert félt, hogy megcáfolja elméletét, amiért Nobel-díjat kapott. Több egyetem is versengett, hogy nálunk tanítson, végül Kaliforniában a Berkeley-n állapodott meg.

Forrás: Oppenheimer Facebook page

Magánélete karrieréhez hasonlóan is viharos volt. Legkevésbé sem zavarta, ha a kiszemelt hölgy férjnél volt, így ismerte meg későbbi feleségét, Katherine Pruninget, aki akkor vált el a férjétől, amikor már lányukat várta Oppenheimertől. Igazi szerelme azonban korábbi pszichológusa, Jean Tatlock volt, akivel házassága alatt is találkoztak. A nő öngyilkosságakor teljesen összeomlott a férfi.

Oppie – ahogy barátai hívták – kiváló elméleti fizikus lett. Megosztó természete miatt egyesek géniusznak, mások pökhendi alaknak ismerték. Akit viszont megkedvelt, annak önzetlenül segített a kutatásában, legyen szó bármely tudományágról. Pályája csúcsa a négy éven át Los Alamosban működő Manhattan-program volt, ahol több ezer tudós munkáját irányította egyetlen célért: a nácikat megelőzve atomfegyvert építeni.

Én lettem a halál, a világok pusztítója 

Oppenheimer az erőforrásokkal nem takarékoskodó programot sikerre vitte, de szembesülnie kellett azzal, hogy a tudósok zsenialitása olyan fegyvert adott a világnak, amivel bármikor elpusztíthatja magát az emberiség. Eleinte osztozott a Japán felett aratott győzelmi ünneplésben, de mikor látta, mire is képes a fegyver, amit épített, mély önmarcangoló depresszióba esett. S minden lehetőséget megragadott, hogy korlátok közé szorítsa az atomfegyverkezést – de kudarcot vallott.

A korábbi kommunizmussal való szimpátiája és Truman elnök ellenszenve miatt gyorsan oldalvonalra került, majd az FBI célkeresztjébe mint lehetséges szovjet kém. Élete hátralévő részében politikailag teljesen mellőzték. Halála előtt kapta meg a tudóstársáról elnevezett Enrico Fermi-díjat, amit Teller Ede javaslatára ítéltek neki. Azonban ez sem vigasztalta a halálos beteg Oppenheimert, aki egész életében láncdohányos volt. Káros szokása és a Los Alamosi munka során elszenvedett sugárdózis is hozzájárult, hogy alig 63 éves korában itthagyja ezt a világot a XX. század egyik legmegosztóbb tudósa, akinek munkája után már sosem lett olyan a világunk, mint előtte…

Nyitókép: AP