„Ordítsd le a fejem, ha elcseszem az életem!” – Ilyen egy barát?

Mikor nevezünk valakit jó barátnak? Ha mindig őszintén megmondja, amit gondol? Vagy ha néha füllent és elhint olyan mondatokat, amiket hallani szeretnénk? Szerintem a barátság, mint olyan, több szintre osztható. 

Az embernek általában vannak haverjai, akikkel jóban van ugyan, de nincs meg az az igazán szoros kötelék. Aztán vannak barátai, akikkel ugyan már több mindent megoszt, de még így sem bíz rájuk minden titkot vagy kéri ki a véleményüket igazán fontos kérdésekben. Végül pedig vannak az igaz barátok, általában kevesen  – ha egyáltalán beszélhetünk többes számról.

Az igaz barát az, aki minden körülmények között kitartott mellettünk. Akkor is, ha buták vagy bunkók voltunk, esetleg rossz döntéseket hoztunk. Ismerős lehet az a szituáció, amikor úgy érzed, hogy a világ ellened van, minden összeomlik, és hatalmas szükséged lenne a barátaidra. Az igazán hű barátot pedig ebben a helyzetben fogod felismerni. Nem fog ignorálni, attól félve, hogy elrontod a hangulatát vagy hogy segítséget kell nyújtania. Teljes vállszélességgel melletted áll, kerüljön bármibe.

Számomra egyetlen ilyen ember létezik, akit őszintén hívhatok a legjobb barátomnak. Tini korunk óta ismerjük egymást, rengeteg mindent átéltünk együtt, rosszat és jót egyaránt. De soha, egyikünk fejében sem merült fel még a gondolat sem, hogy ne segítsünk a másiknak, ha épp arra volt szüksége. Nem kell minden esetben fizikai segítségre gondolni, sokszor elég, ha csak meghallgatod a másikat és tanácsot adsz neki. És bizony, ha kell, akkor határozott módon fejtjük ki, mi az, amit szerintünk a másik helytelenül tesz.

És az a szép az egészben, hogy soha nem sértődünk meg, mert mind a ketten tudjuk, hogy ez csak a mi javunkat szolgálja. Mert egy külső szemlélő sokkal jobban rálát a dolgok menetére, mint az, aki éppen érintett benne. Például, amikor egy olyan fiú mellé tettem le a voksom, aki csak kihasznált, fájdalmat okozott, akkor a barátnőm nem finomkodott. Elém állt és azt mondta: „Nézd, ez a srác egy idióta! És ha vele maradsz, akkor te is az vagy!”

Akkor nagyon rosszulesett, amit mondott. Azért, mert tudtam, hogy igaza volt. 

Ha belegondolok, számomra ezerszer többet ér egyetlen olyan barát, akire az életemet is rábízhatom, mint száz olyan, aki csak látszólag van jelen az életemben. Mi az, amitől nekem jobb lesz? Ha mondjuk, egy adott helyzetben kapok egy olyan tanácsot, ami ugyan nem tetszik, mégis a javamat szolgálja – vagy egy olyat, amit hallani szeretnék? Én igenis elvárom, hogy minden helyzetben legyen velem őszinte, még akkor is, ha nem ért egyet velem. Ettől válik valaki olyan emberré, akinek megbízok a véleményében.

FORRÁS: UNSPLASH

Persze ő sem tévedhetetlen, de erre találták ki a kommunikációt: megvitatni a nézőpontokat és végül kilyukadni egy olyan megoldásnál, ami a legtöbbet hozza ki az adott helyzetből. Miért lenne szüksége az embernek olyan barátokra, akik rózsaszín cukormázzal vonják be a világot, ahol minden úgy van, ahogy azt mi elgondoltuk? Majd végül akkorát puffanunk a földön egy csalódás után, hogy rossz rágondolni.

Azzal, ha valaki csak azt mondja, amit hallani akarunk, sajnos nem jutunk előre. Sőt, sok esetben többet ártanak vele, mint segítenének. Annak ellenére, hogy semmi rossz szándék nem vezérli őket, csupán nem akarnak megbántani.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr