Öreg és elhanyagolt pasik, miért dögös 20 évesekre vártok?!
„Te csak gyere, költözz hozzám, az ország másik felére, a többit majd intézem!” Szerelmes filmekben így kezdődik el a tündérmese. Na, de hogyan zajlik ez a valóságban?
Adott Sándor, 52 éves, 140 kilós társkereső, aki szerint a férfi még 60 évesen is férfi. És Emese, 45 éves, egyébként igen jó karban levő, szintén társkereső nő. Sándor kijelenti, hogy 40 felett a nő már öregasszonynak számít. Ennek ellenére hajlandó lenne összejönni főhősnőnkkel, mivel 35-nél nem tűnik idősebbnek, és az 55 kg-jával a testtömegindexe is rendben van.
Igaz, ő egy 28 éves néma bombázót azért jobban el tudna képzelni magának… Mert Emese, aki külsőre még meg is felelne a kívánalmaknak, sokat beszél. Kérdez, és válaszokat is vár. Úgy gondolja ugyanis, hogy csak így ismerhet meg valakit: kommunikációval, beszélgetésekkel. Ha már mindent felad, és az ország másik felére költözik… Ez azonban Sándornál nem működik.
A nőben azonban ott munkál a megfelelési vágy, így nem adja fel. Próbál nem kérdezni, mert ha a férfinak ezek az igényei, akkor majd ő alkalmazkodik… Ettől persze szenved, hiszen magányos. Így olyan, mintha lenne is, meg nem is valakije. De hát ugye ő már egy „öregasszony”, Sándor meg még most is igazi férfi. Tehát örüljön, hogy Sándor egyáltalán szóba áll vele.
Vajon hányan élnek így, elmagányosodva, társas magányban, félve az egyedülléttől – amikor valójában egy ilyen társ mellett is egyedül vannak? A Sándoroknak talán horogra akadhat egy néma 28 éves, de vajon a bögyös 28 éves Kati a következő szavakkal röpül majd a karjaikba?
„Kati vagyok. 95-ös a mellbőségem, főzök, mosok, takarítok, és minden vágyam, hogy egy ilyen vén pohossal élhessek!”
Még ez is megeshet, de ehhez Sándor bankszámláján legalább 9 számjegyű pénzösszeg kell, hogy szerepeljen. És valóban lehet, hogy Kati csak akkor nyitja majd ki a száját, ha költeni akar. Mi másért tenné? Sándorunk pedig nem lesz fiatalabb. Hamar eltelik az a pár év, és ha Kati kiköltekezte magát, ő egyedül marad. Az Emeséket azonban ez nem boldogítja.
Ők szívesen gondoskodnának a párjukról, de lelki életre is vágynak. Nem külső kiegészítőként szeretnének díszelegni a férfi mellett. De a Sándorok – bár azt hangoztatják, hogy normális, komoly kapcsolatot szeretnének – szem elől tévesztették a valódi értékeket. Csak a dús keblek, a külsőségek, a fiatalság vonzó számukra. Ezek azonban önmagukban korántsem mondhatók tartós alapoknak.
Sándorokból nem áll rosszul az ország, és sajnos Emeséből is sok van. Ők azok a sebezhető, szeretetre vágyó nők, akik képesek feladni önmagukat azért, hogy az arrogáns, öntelt férfiak kívánalmainak eleget tegyenek. Kedves Emesék! Sok olyan jó dumájú pasi van, aki ráadásul még meg is becsül és meg is hallgat benneteket! Akit az is érdekel, milyenek vagytok és mit gondoltok a világról. Maradj itthon, Emese!
Nyitókép: Unsplash
Harmati Bori