A mai nők már nem akarnak melósokkal randizni?

A minap az egyik gyerekkori haverom (nevezzük Jocónak) hívott fel teljesen kiakadva, hogy elege van a netes randizásból. A srác a szüleivel együtt évtizedek óta tenyészt sertéseket. Amint szóba kerül a munkája, a nők azonnal behúzzák a kéziféket, vagy rosszabb esetben nem is válaszolnak.

A legutóbbi randipartnere azzal verte ki nála a biztosítékot, hogy az ágyban maximálisan elégedett ugyan a haverom teljesítményével, de képtelen felvállalni mások előtt valakit, aki egész nap „trágyaszagú malacokkal” foglalkozik.

A szóban forgó „hölgy” kijelentése úgy hangzik, mintha a Jocó valami alsóbbrendű lény lenne. Ezen a történeten lehetne szépíteni, de minek? Nyilván nem beszélhetek mindenki nevében, de a saját tapasztalataim alapján azt mondhatom, a nők bizonyos része rossz szempontokra helyezi a hangsúlyt az ismerkedés során. Sokkal inkább külső tényezők alapján ítéli meg a partnerjelöltet és téves benyomások útján próbál véleményt alkotni.

A statisztikai adatok szintén ezt támasztják alá

 

Számos kutatás igazolja, hogy a nőknek rendkívül fontos szempont az iskolai végzettség a párválasztáskor. Elég csak egy pillantást vetni a népszerű dating appok felméréseire, hogy kiderüljön: az ügyvéd, az építész, az orvos, a mérnök és a pilóta toronymagasan vezeti a legvonzóbb férfi szakmák toplistáját. Ami valóban szembetűnő, hogy pl. kőműves, villanyszerelő, bádogos, asztalos stb. nem szerepel a felsorolásban. Nagyon úgy érzem, ez az egész abból a propagandából eredhet, amit évtizedekkel ezelőtt közvetítettek felénk – vagyis mindenkinek szüksége van diplomára a sikerhez, az elismertséghez.

Jocó példája sajnos nem egyedi. Másoktól is gyakran hallom, hogy az ismerkedés elején a nőknek az az első kérdésük, hogy „Mivel foglalkozol?” És már érkeznek a messzemenő következtetések: ha pénzügyi vezető vagy, akkor van mit a tejbe aprítanod, tehát jól járok veled. Ha orvosként dolgozol, akkor istenként tisztelnek, és majd előttem is megnyílnak azok a bizonyos kapuk. Ha tanítasz, olyan csóró lehetsz, akár a templom egere. Magyarán, a válaszok jelentősen befolyásolják a gyengébbik nem folytatásra való hajlandóságát.

Ennek hátterében kulturális, evolúciós okok lehetnek

 

Számos országban használják a nők egyfajta minőségi mutatóként az iskolázottságot, mivel az gyakran párosul társadalmi státusszal és intelligenciával. És hát ugye, mindkettő igen keresett tulajdonság. Az ismerősöm „disznós” történetéből kiindulva felmerül bennem a kérdés: mi alapján ítéljük meg, hogy minek van valódi értéke? Vajon kevesebbet ér a raktáros, aki mindennap mosolyogva, jókedvűen szolgálja ki az ügyfeleket, mint mondjuk a bankigazgató, aki a fél napját azzal tölti, hogy ordítozik a beosztottjaival?

A legtöbb nő, aki lenézi a kétkezi munkásokat, valószínűleg soha nem végzett fizikai munkát.

 

Így fogalma sincs arról, milyen érzés egy gyárban robotolni, vagy a tűző napon, 40 fokos hőségben aszfaltozni. Ők azok a nők, akik azt mondják a gyerekeiknek, hogy „ha nem tanulsz, erre a sorsra fogsz jutni”, amikor meglátnak egy kukást. Eközben simán előfordulhat, hogy az anyuka nem dolgozik, mert évek óta eltartja a férje, így kevesebb (saját) pénze van, mint a narancssárga ruhás embernek.

Szerintem ez a témában érintett nők szégyenfoltja, a férfiak a társkeresési folyamatban másként viselkednek. Őket kevésbé érdekli a potenciális partner iskolai végzettsége, karrierje, anyagi háttere. Annál inkább a megjelenése, a lelki működése és az a képessége, hogy a jó feleség, anya váljon belőle.

Nem csak egyféle intelligencia létezik

 

Összességében úgy vélem, különböző típusú „okosok” vannak, amelyek ideális esetben kiegészítik egymást. Ennek tükrében annak a kapcsolatnak van jövője, ahol mindkét fél azt csinálja, amiben a legjobb, és együtt még jobbak, erősebbek lesznek. Rengeteg diplomást ismerek, aki emberileg és szakmailag egyaránt egy nagy büdös NULLA. És olyanokkal is találkoztam, akik nem jártak egyetemre (mert mondjuk nem volt rá lehetőségük), mégis bárhol, bármikor megállják a helyüket.

Mindent egybevetve az ismerkedés elején, ha esetleg felemás érzéseid vannak, esetleg hiányérzeted támad, nem árt mérlegelni az egyenlőtlenségeket. Érdemes végiggondolni, miért érzed úgy, hogy nem vagytok azonos szinten. Vannak-e alternatívák, egyéb lehetőségek ennek leküzdésére? Hajlandók vagytok-e úgy fejleszteni a személyiségeteket, hogy mindketten külön-külön és együtt is elégedettek legyetek? Mi a kapcsolódásotok valódi alapja?

Ezek egytől egyig lényeges kérdések, amelyeket célszerű megvizsgálnod, mielőtt belevágsz egy új románcba. Ne feledd: a boldog élethez olyan tulajdonságokra, tettekre van szükség, amiket csodálhatunk a másikban. Ez lehet bármi, amire felnézünk, amihez a szívünkön keresztül tudunk kapcsolódni. De az emberi értékesség ne legyen, nem lehet a foglalkozás függvénye.

Nyitókép: Unsplash