Párválasztás: A hasonló unalmas, az ellentéted idegesítő?

„Csak azért megyek el veled, hogy ne egyedül kelljen megnézned” – mondta az akkori barátom, amikor felvetettem a legújabb művész mozis vágyamat. Magamban arra gondoltam: kösz, végül is a moziban mind egyedül ülünk a sötétben.

Szóval akár mehetnék szólóban is. Csalódottan ránéztem, mire közölte: „Ja, a Bálint már a jegyekkel állított volna be, ugye?”  Nos igen, Bálint, az exem már tudta volna, mit akarok megnézni, hiszen ugyanazokra a filmekre gerjedtünk. Imádtam, amikor mozi után nagy elemzést csaptunk, és egymás mondatait fejeztük be. Ki-bejártunk a másik könyvespolcán, és a vacsorán sem veszekedtünk soha.

A ruhái mellett azonban családját is beköltöztette. Alkoholista öccse rendszeresen nálunk lógott, és a heti egy házibuli is kötelező eleme volt életünknek. Egy rövid ideig. Mire rájöttem, hogy szélsőségesen másképp gondolkodunk a privát szféra határairól, már késő volt, így az elválás fájdalmasra sikeredett. Akkor megfogadtam: csak közel hasonlóval kötöm össze az életem.

Brit tudósokat megszégyenítő módon dolgoztam ki az elméletemet arról, hogy miért jobb, ha hasonlítunk. A különbségek eleinte nagyon izgalmasak lehetnek, ám idővel hajszálrepedéseket okozhatnak a kapcsolatban, és ami először pozitívnak tűnik, később taszítóvá válhat. Persze az elméletek azért is jók, hogy megcáfoljuk őket.

Noha rendületlenül kerestem a hasonlóságokat minden ismerkedésnél, az élet – mint a legnagyobb forgatókönyvíró – produkált vicces és olykor kellemetlen helyzeteket. Ateista lévén gondoltam, jobb nem belekeveredni bibliai vitákba, ezért hívő ember szóba se jöhetett. Amikor befutott a nagy ő szerény, de létező hittel és templomba járó szülőkkel, a szemem se rebbent, amikor minden utazásnál a mama néhány csepp szentelt vízzel búcsúzott tőlünk.

Nem volt felém elvárás, hogy higgyek, és a velük töltött idő ráébresztett: akár létezik pokol és menny, akár nem, egy szerető és elfogadó kapcsolatnak nem feltétlenül ezen kell múlnia. Mindig is ragaszkodtam a tájékozottsághoz, olvasottsághoz, így ösztönösen vonzódtam Csabához. Aki a második randitól kezdve egyszemélyes előadássá változtatta a kapcsolatunkat, amelyben én voltam a hümmögő és csodáló tekintetű hallgatóság.

Néhány eredménytelen próbálkozás után – hogy kétoldalúvá varázsoljam kommunikációnkat – kiszálltam a buliból. Ha passzív hallgató kívánok lenni, befizetek egy előadásra. Simon viszont nagy túrázó volt, és tartottam tőle, hogy nem bírom majd a tempót. Ahogy szépen összecsiszolódtunk, nekem fantasztikus kirándulásokban volt részem, ő pedig örömmel fedezte fel, hogy nem csak röhögős darabok mennek a színházban. Gyönyörűen kiegészítettük egymást.

FORRÁS: UNSPLASH

Szóval biztos recept nincsen, hiszen eltérőek az igényeink, a tolerancia küszöbünk, a nyitottságunk és a hiszti mértékegységünk. Nem az a lényeg, hogy hasonlóságra vagy kiegészítésre épülő kapcsolatban vagy. Hanem hogy összhang legyen köztetek a szerepeket, felelősséget illetően. Az is természetes, hogy idővel a kapcsolat, és mi is változunk.

Lehet, hogy a húszas éveidben még vonzanak az ellentétek, később pedig többre értékeled a nyugodt hasonlóságot. Ha lefektetitek a játékszabályokat és időnként felülvizsgáljátok azokat, nem lehet nagy gond. Folyamatosan érdemes kifejezni az igényeket és monitorozni, hogy vajon megvalósulnak-e. Mindkét típusú kapcsolatnak megvan az előnye, hátránya, a haladók pedig vegyíteni tudják a kettőt.

Úgy kombinálják az erősségeket és a gyengeségeket, hogy a legsikeresebb kapcsolatot hozzák ki belőle. Ne tévedjünk, egyik se jobb a másiknál, a kérdés mindig az: neked mi jó, neki mi jó, ami megfelel kettőtöknek. Például nagyon megnyugtató lehet, ha az alapvető értékek hasonlóak, ugyanakkor a különbség kíváncsivá teszi az embert. Lehetőség nyílik felfedezni számunkra ismeretlen területeket. És ami hozzáad az életünkhöz, személyiségünkhöz, miért ne emelnénk át a gondolkodásunkba, szokásainkba?

Sose lesz olyan partner, aki pont olyan, mint mi, vagy pont kiegészíti azt, ami hiányzik a világunkból.

Kompromisszum nélkül egyetlen kapcsolat sem lehet sikeres, ez valakinél világnézeti kérdés, másnál pedig csupán a zenei ízlés pallérozása. Ha jól hasznosítjuk, a különbség pozitív lehet, mert közösen fejlődünk általa. Szerelmi életünk nagy része amúgy is arról szól, hogy miképp kezeljük ezeket a különbségeket. Jó, ha nincs mosogatógép, akkor persze komoly gondok is lehetnek…

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok