„Sigma” hím – a legérdekesebb férfi típus?

Amióta megjelent az alfahím elmélet, a köztudat teljesen felkapta és nagyon odáig volt ezért az elképzelésért: miszerint vannak olyan alfahímek, akik vezetésre születtek, akik a csoportokban, közösségben kimagaslanak, és rövid időn belül átveszik a vezető szerepet.

Ők jellemzően extrovertáltak, hangosak és erősek, tehát olyan tipikus amcsi filmes focicsapat kapitányos beütésük van. És valljuk be őszintén, hogy létezik is ilyen típus. Mindenki ismer ilyen pasikat. Akit nem lehet nem észrevenni, aki nem fél kockáztatni akkor sem, ha nagy esély van a bukásra. Vakmerő, belemenős, akár pimasz, néha erőszakos. Egy férfi, társaságban pedig, könnyen válhat hangadóvá, olyanná, aki köré szerveződnek az események. Már csak azért is, mert sokszor előbb cselekszik, mint gondolkodik, viszont emiatt legalább történik valami, elindul a cselekmény – aztán maximum útközben újra lehet tervezni.

Ezenkívül vannak még a béta hímek. Akik csendesebbek, rendesebbek, olyanok, akikről inkább az jut eszedbe, hogy jobb apukának, mint szeretőnek. Ők inkább követnek, mint vezetnek, és nincs is ezzel bajuk. Lehet, hogy introvertáltak is, de ha nem, akkor sincs olyan lehengerlő karizmájuk, amivel mindenkit maguk mögé tudnának állítani. Ők aktív részei a csapatnak, de nem akarnak feltétlenül vezető szerepet, vagy azt, ami azzal jár, esetleg “megküzdeni” érte. Csendben, rendben menjenek a dolgok, és akkor ők nyugodtak és elégedettek. Vagy ha mégis többre vágynának, valahogy nincs meg bennük az a lendület, amivel a többieket is meg tudnák győzni arról, hogy őket kövessék.

Persze idővel kiderült, hogy nem csak a csordavezér és a nyáj van, nem ilyen egyszerű a képlet. Van egy harmadik erősen elkülöníthető típus is, a sigma. Róla azt kell tudni, hogy rendelkezik ugyanazokkal a kvalitásokkal mint egy alfa, csak nem annyira extrovertált, hangos, törtető. Inkább jellemző rá az introvertáltság. Képes vezetni, de nem akar mindenáron. Nem akkor érzi magát elég jónak, ha a ranglétra csúcsáig jut.

Mik a jellemző tulajdonságai egy sigma hímnek?

Talán úgy lehet a legjobban összefoglalni, hogy egy sigma a saját útját járja. Nem érdekli, hogy másoknak mi a véleményük róla, azt teszi, amit helyesnek lát. Nem is a társadalmi normák szerint akar érvényesülni, hanem úgy, ahogy ő jónak látja. Hajlandó keményen dolgozni, de az ő saját módszere szerint. Magabiztos, önálló, önellátó, aki nem szorul mások segítségére, de képes csapatban is dolgozni és jól kijönni másokkal. Ezek a tulajdonságai teszik sok esetben jó vezetővé, ezekkel kelti fel a figyelmet és vívja ki az elismerést.

Forrás: Unsplash

Egy alfa el akarja nyerni a vezető szerepet, egy sigma a függetlenségét szeretné kiharcolni, és ha kell, akkor inkább egyedül marad, de szabadon, mintsem belepréselje magát a rendszerbe. Ha valaki követi, csatlakozik hozzá, akkor nem esik nehezére, hogy a vezető pozícióba kerüljön, de számára nem ez a lényeges. Sokkal inkább az, hadd csinálja a dolgait úgy, ahogy a kedve tartja.

Képzeljük el, hogy egy bezárt ház előtt áll egy csapat férfi, és mindenképpen be kell jutniuk. Lesznek jó páran, akik tanácstalanok. Nem nyílik az ajtó, kit kellene felhívni, mit kellene tenni? Bemehetnek-e így egyáltalán? Aztán lesz olyan (az alfa), aki azt mondja, hogy törjék be az ajtót, el is kezd keresni egy erre alkalmas eszközt. Nekiveselkedik, püföli, rugdossa, és többen is csatlakoznak hozzá, hogy segítsenek neki. Elindul egy csoportdinamika. Lesz olyan, aki egyedül körbenéz, és lehet, hogy talál egy félig nyitott ablakot, ahol be tud mászni. Na, ő a sigma.

Az egész létezését áthatja ez a kívülállóság, hogy nem egy előre megszabott keretrendszeren belül szeretne boldogulni. Nem a divatot követi, nem a minél több pénzt hajszolja, vagy az aktuális trendeknek megfelelő célokat. Megvan a saját elképzelése mindenről. Emitt szívesen kezd bele saját vállalkozásba, kísérletezik, ötletel.

Nagyobb igénye van viszont a befelé fordulásra, az énidőre, hogy a saját gondolataival, teendőivel foglalkozzon. Ezért nem is szereti a felszínes kapcsolatokat, az üres locsogást, nem akar csak azért társaságban lenni, hogy ne legyen egyedül. Épp ellenkezőleg, inkább tölti az idejét magányosan, hasznos teendőkkel, mintsem üres bájcsevejekre fecsérelje azt.

Az alfahímek falkavezér szerepével szemben ő inkább magányos farkas, aki a megfelelő feltételek mellett szíves működne együtt másokkal. Hiszen elég intelligens ahhoz, hogy tisztában legyen vele, van, amit egyedül nem képes megoldani. Könnyebben előbbre jut mások segítségével. De nem másokon szeretne uralkodni, hanem azt szeretné, ha rajta nem uralkodna senki.

Nyitókép: Unsplash