Sok férfi a magányra szavaz egyéjszakás kalandok helyett!

2022-04-30 Dely Diana Esszencia

Tamás unottan bámult a laptop monitorjára. A kurzor villogása hipnotizálta a férfi tudatát. Keresett valakit, de már nem volt kedve tenni semmit, csak várta a lehetetlent. Hogy most valaki őt találja meg, és oldja kicsit a napok szürkeségét.

Tucatnők, tucatbeszélgetések – ahogy görgetett az oldalakon, pontosan tudta, hogy nincs jó helyen. Csak azzal nem volt tisztában, hogyan is kell élni. Az elmúlt időszakban hagyta, hogy elhavazzon a munkában, és ha ez nem jött össze, az edzőtermek világába menekült. Pedig valójában keresni és találni akart, de valahogy belefáradt a monotonitásba. A hiábavalóba, a már-már lehetetlenbe.

Megszólalt a kaputelefon. Pontosan tudta, hogy a barátja lesz a vonal másik végén. Azzal is tisztában volt, hogy mindenki azon ügyeskedik körülötte, hogy kicsit szebbé tegye az életét. De valahogy most erre sem volt vevő. Ideje sem volt kigondolni, hogyan rázza le a barátját, mire az az ajtaja előtt toporgott. Lelkiismeret-furdalása volt, így belevetette magát Attilával egy újabb alkoholmámoros, lelkizős éjszakába.

Attilát szemmel láthatóan feloldotta az alkohol, de Tamás nem tudott elvonatkoztatni a kavargó gondolataitól. Csak bámulta az egymás után random futó videóklipeket, a nőket, a szép szerelmi sztorikat. És fogalma sem volt arról, a barátja miről is beszél. Újra lelkiismeret-furdalása lett, de Attila semmit nem vett észre az egészből.

Fejüket a kanapén hátrahajtva végre Tamást is magával ragadta az alkohol. Nem akarta hagyni, hogy kiszakadjon ebből a képzelt nyugalomból, ebből a csalóka boldogságból. Utált másnapos lenni, de mit sem törődve ezzel egyre-másra töltötte az újabb és újabb köröket. Míg egyszeriben egy belvárosi szórakozóhely menő koncertjén találta magát.

FORRÁS: UNSPLASH

Amikor az alkohol megszűnt dolgozni, megint jött a magány. A magány megannyi önfeledt, boldognak tűnő ember között. Talán így még nehezebben élte meg a saját egyedüllétét. Nem arról volt szó, hogy nem kellett senkinek. Arról sem, hogy ne lett volna olyan nő, aki megfelel neki. Ahogy telt-múlt az idő, azon kapta magát, hogy az elvárásaitól nagyon messze került.

Jóformán elvárása sem volt a legnagyobbtól eltekintve: hogy szeressen, és ő is szeretve legyen. A haverok sanda szemmel, értetlenül nézték, miért nem elégszik meg néhány random buli utáni egyéjszakás kalanddal, amíg nincs más. De ő valahogy máshogy volt összerakva a megszokottnál. Nem palástolta, hogy nem ettől lesz boldogabb ember annál a magába fordult fiatalnál, akivé mostanában vált.

30 évesen megteremtette magának, amit szeretett volna, de nem volt kivel megosztania a négy fal dühösen kellemetlen csendjét. Nem volt, aki láthatja sírni, és nem volt olyan sem, akivel akár egy kellemes vitába bonyolódjon alkalomadtán. Nem volt szószátyár típus, és gyűlölte a felszínességet. Azt méginkább, hogy a sok amatőrnek tetsző, valójában profi színésznő között eldönthetetlen, színjátékot lát, vagy valóban rá kíváncsiak.

Nem a kocsijára, nem a presztízsére, hanem rá. A terveire, és hogy egyáltalán él-e még benne a lélek, vagy csak megszokásból ver a szíve. Tudta, hogy kilóg a sorból, de a szíve mélyén büszke volt ezért magára. Kikért még egy kört, leült a sarokban árválkodó asztalhoz és nevetve nézte, ahogy a barátja beleveti magát az ismerkedésbe. Nézte az ismeretlen, idegen párokat, és azon agyalt, vajon lesz e számukra közös reggel.

Vajon akar-e bármelyik fél bármit a másiktól? Vajon összetöri-e egyik a másik szívét még itt, az elkövetkezendő percekben? Bárkit választhatott, mintha csak a polcról kapkodná le az ember egy butikban a különféle darabokat, amelyek mégsem annyira tetszetősek, mint elsőre tűntek.

Azon kapta magát, hogy mosolyog.

Hirtelenjében már nem érezte magát magányosnak. Majd az utolsó korty után a dzsekijét a vállán átvetve maga mögött hagyta ezt a színjátszósdit. Hogy magányosan, mégis boldogan feküdjön le otthon – átadva magát a jövőnek úgy, hogy abba ne próbáljon többé beleavatkozni.

Nyitókép: Unsplash