Szabó Magda: „Tanuld meg, hogy amíg élsz, nem késő semmi.”

2022-10-05 Sallay Wanda Művelődő

Ma lenne 105 éves a magyar irodalom egyik legmeghatározóbb alakja, Szabó Magda.

A költő- és írónő 1917-ben született Debrecenben, református családba, ami meghatározta későbbi művészetét. Munkásságának első szakaszában a költői pályát taposta, igencsak sikeresen. 1949-ben Baumgarten-díjat kapott, de még ugyan azon a napon vissza is vették tőle, elbocsátották az állásából és 10 évig nem publikálhatott. A hallgatás évei után prózai alkotásokkal tért vissza, innentől kezdve regény- és drámaíróként csillogtatta meg tehetségét.

Kedvenc idézeteinket gyűjtöttük össze!

„Ma hétfő van, és jön a kedd. Csak nem képzeled, hogy a keddnek van valami köze a hétfőhöz? A szél is megfordul. Kicsit mindig lehetsz szomorú. Ha nem magad, más miatt. De bízzál az életben! Nem ok nélkül kaptad.”

„Tanuld meg, hogy amíg élsz, addig nem késő semmi.”

„Ez egyébként is olyan világ, amiben a legokosabb kihalni.”

„Hiszem, hogy vagy. Hiszem, hogy nem hagytál el. Hiszem, hogy szeretsz, hogy védel, segítesz, hogy akarod, hogy szóljak helyetted. Hiszem, hogy így is lehet szerelmesnek lenni, hiszem, hogy én és csak én voltam neked minden, hiszem, hogy minden betegséged – lelki-testi nyomorúságod – ellenére is igaz volt, amit mondtál: hogy én voltam az egyetlen az életedben, ami tökéletesen sikerült, életed egyetlen, igazi diadala, sikere.”

„Tudta, hogy szeretem, megmondtam neki, ismerte a feltételeimet, azt is, én nem moccanok: szenvedni tudok, osztozni nem.”

„Minden csak látszólag és momentán múlik el, végképpen soha, te is belém költöztél, és velem élsz ezentúl, míg csak élek.”

„Aki kineveti (…) az öregasszonyt, aki az utcán hangosan beszélget kutyájával, az nem érti sem az állat, sem az ember sorsát. Nem tudja, hogy valójában mi az emberi magány. Az ember nem élhet szeretet nélkül, de anélkül sem, hogy szeressen és szeressék.”

„Olyan súlyosan boldogtalan vagyok, hogy az élet árnyékos oldalára vetett a halálod, hogy minden elmúlt, ami számomra az életet jelentette, hogy eltűntél, hogy nem talállak, szíved szakadhat meg ott, ahol most élsz, mert látnod kell kibuggyanó könnyeimet, érezve ahogy szívemet megcsavarja a gyötrelem.”

„Az idő arra való, hogy tisztázza a kételyt, hogy megvilágítson mindent.”

„Egyazon percben nem léphet két irányba az ember.”

„Az élet, ha nagy gyűrődések után is, valahogy mindig kisimul.”

„Nem felel a nappal,

és nem felel az éj, –

de hallgat-e valóban,

aki csak nem beszél?”

„Szerettelek… úgy szerettelek, ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé, kritikátlanul. Mindig én voltam a tiéd és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomban voltál.”

„Az emlékeket, sajnos, nem lehet átadni senkinek örökségül.”

„A szülői szeretet valutája csak a gyermeki szeretet valutájával egyenlíthető, ami nem váltható át sem öregek otthonára, sem luxuskörülmények közt biztosított magányélményre, szeretetre csak szeretet felelhet, s ha nem teszi, a gyermek karrierestül megbukott, mint ember.”

„Mindenkinek joga van a boldogtalansághoz.”

„A hűség tulajdonság, a hála tanítható.”

„Ha meg akarsz tartani valakit magadnak – ereszd el! Szabadság nélkül nincs semmi.”

„Anyám azt mondta, „azt ne képzeld, hogy a boldogság az egy folyamat, elkezdődik, éltek, mint a mesében, jönnek a kék hegyek, a rózsavirág – a boldogság a katasztrófák üzemzavara„.”

„Találd ki, mondtam a szememmel, rettenetes kitöréseimmel és soha nem szelídülő indulatosságommal, találd ki, hiszen szeretsz, találd ki, hogy van valami, amit nem tudok kimondani.”

„Hiszek a szenvedély létjogosultságában (…), s bármilyen szívesen vonják is kétségbe, abban is, hogy bizonyos emberek bizonyos érzései évtizedekig, esetleg holtukig megőrzik intenzitásukat.”