Szakítanom kell veled, mert sose leszel igazi társam

Sajnálom Lackót, de mégis el kell marnom magamtól. Szeretem, de meg kell tennem, mert ő soha az életben nem lesz az igazi társam. 

Soha az életemben még nem szeretett senki úgy, mint ő, senkinél nem tapasztaltam olyan hatalmas mértékű tiszteletet a másik ember irányába. Ő a legtisztaszívűbb, legbecsesebb férfi azok közül, akiket eddig volt szerencsém megismerni, de mégis szakítanom kell vele.

Az előéletében keresendő az okok forrása. Mindent megmagyaráz az az út, amin hozzám jött. Majdnem 20 éves kapcsolat (amiből 15 év volt házasság) után vált el, a két gyermeküket ő nevelte tovább. Már ez is arról tanúskodott számomra, hogy jó ember lehet. Amikor elkezdtünk ismerkedni, egyre jobban megerősödött ez az érzésem. Amióta elvált, nem én voltam az első nő az életében. Voltak barátnői szép számmal. Mivel jóképű, kifejezetten sármos férfi, az lett volna meglepő, ha nem így lett volna.

A válása utáni és az előttem lévő kapcsolatai alakulásából levonhattam volna némi tanulságot, ugyanis egyetlenegy alkalommal sem költözött össze senkivel. Nem szólalt meg bennem a vészcsengő, nem is gondoltam rá, hogy ez ugyan miért lehet… Úgy robbant be az életembe, hogy mire észrevettem, hogy benne van, már olyan szerelmes voltam, mint kamaszlány koromban. Jó volt vele minden. Azokon hétvégéken, amikor együtt lehettünk, sokat kirándultunk, szerettünk nagyokat csavarogni. Isteni volt vele az ágyban is, olyan mértékű volt a rám irányuló figyelme.

Azt hittem megfogtam az Isten lábát, de ahogy teltek a hetek, repültek a hónapok, egyre inkább kezdet kirajzolódni a kép az igazi énjéről. Szeretett, imádott, tisztelt, megbecsült, de egyet nem tett meg. Egyetlenegy alkalommal sem hozta szóba a mi közös, messzebb mutató jövőnket. Nem mondta, hogy velem szeretne élni, nem mondta, hogy munka után eljön elém és együtt bevásárolunk, nem mondta, hogy átjön csak úgy spontán, hogy segítsen mondjuk a lányaimnak tanulni.

Az sem elképzelhetetlen, hogy nem akart tolakodni, hiszen én sem hívtam… Lehet, hogy bennem van a hiba, de én alapkövetelménynek tartom, hogy olyan emberek kapcsolatában, ahol itt is, ott is van gyerek, idővel őket is belevigyük kapcsolatba. Már, ha az a cél, hogy a kapcsolat hosszabb távon is fennmaradjon és működőképes legyen.

Forrás: Unsplash

Megértem, hogy a válása olyan törést okozott az életében, ami után nem igazán mer már hosszabb távra tervezni. Elfogadom, hogy voltak problémái, amiket egyes-egyedül, minden segítség nélkül kellett megoldania, de ez engem egyáltalán nem vigasztal. Ezek vezethettek oda, hogy velem is pont abba az irányba tart a kapcsolata, mint a válása utáni összes nővel. Ez sehova sem vezet…

Ő már csak élvezni szeretné az életet, nem akar elköteleződni. Amíg tartott a románcunk, többet voltam egyedül, mint vele. Erősebb volt a hiány, mint a boldogság. Megértem, hogy elfárad az otthoni teendőktől, a két gyerek ellátásától meg a munkától. Hiába szerelmes belém, hiába szeretem, pont azt jelentem neki, mint minden előttem lévő. Csak kikapcsolódást akar egy kapcsolatból, pihenni jár hozzám és felfrissülni. Olyan vagyok neki, mint egy wellnessközpont. De én nem csak vendéget akarok fogadni, aki egy együtt töltött hétvége után felfrissülve, kisimult ráncokkal, kielégülve távozik és kezdi meg a hetet.

Én azt akarom, hogy mellettem keljen reggel, mellé feküdhessek le este, velem éljen és velem, értem, értünk küzdjön! De sajnos nem teszi, nem teheti. Ha egyedül élne, biztos nem így viselkedne, de vannak kötelezettségei. Sajnos nem tudok addig várni, ameddig a gyerekek kirepülnek a fészekből…

Ági történetét Molnár Csanád jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash