Szakítottál már olyan durván, hogy később szégyellted?

A szakítás mindig egy sarkalatos pont az ember életében. Mindegy, hogy mi vagyunk azok, akik véget szeretnének vetni a kapcsolatnak, vagy épp akikkel közlik, hogy a köd felszállt, és a szikra kihűlt.

Személy szerint nem kedvelem a tányércsapkodós, egymást melegebb éghajlatra elküldős szakításokat. Így igyekeztem mindig arra törekedni, hogy szépen, csendben, kulturált módon váljunk el az adott illetővel. De nyilván csúszott porszem a gépezetbe, és előfordult, hogy nem túl kedves szavak kíséretében csaptuk egymásra az ajtót. Nézzük, hogyan ne kezeljük a szakítást:

 1. A megcsalt fél

A párod bűnbánó szemekkel áll eléd, tördeli az ujjait és nyögvenyelősen kezd a mondandójába. Itt már tudod, hogy valami nagyon nem stimmel, végül kiböki, hogy véletlenül megcsalt. Nem akarta, nem számított semmit, csak úgy megtörtént, mire észbe kapott, de hidd el, te vagy élete szerelme. És ha szeretnéd, most azonnal hozza a kettes létrát és az összes csillagot lehozza neked az égről. Benned gyűlik a méreg, az arcodat úgy önti el a düh, hogy látható színváltozáson megy keresztül.

Szótlanul indulsz a szobába, kinyitod a szekrényajtót, és laza mozdulattal kicsapod az ablakot. Miután kiszórtad a kisgatyáit a járdára, és épp a többi kacatot gyűjtöd a markodba, kibukik belőled a több éve elfojtott keserűség, és habzó szájjal, üvöltve küldöd el melegebb éghajlatra. Miután végeztél, és úgy rendesen az arcába csaptad az ajtót, lehuppansz a kanapéra, felpattintasz egy üveg bort, és zokogva szürcsölgeted a nedűt.

FORRÁS: PEXELS

 2. Az elmúlt varázs

„Nem a te hibád! Az enyém!” – hangzik el az elcsépelt szakítós szöveg. Te pedig megdermedten állsz, és nem érted, mi történt, hiszen minden annyira klappolt. Titokban már az esküvőt tervezted, és azt vártad, mikor kéri meg a kezed, erre szakít veled? Ezzel a klisés, agyonhasznált, semmitmondó maszlaggal.

Az agyadat elönti a méreg, és a gyilkos tekintet mellett kibukik belőled minden, ami valaha is zavart benne, de nem szeretted volna megbántani. Most viszont igen. Azt kívánod, hogy neki is fájjon úgy, ahogy per pillanat neked, így nem ismersz határokat. Könnyes szemtől elvakultan, zihálva hadonászol és sorolod, hogy mennyire nem érdemel meg téged, és különben is menjen oda, ahova kívánod.

 3. A féltékenység

Úgy érzi, megfullad melletted, mert minden pillanatban ellenőrzöd, bizalmatlan vagy, és folyamatosan azzal gyanúsítod, hogy megcsal téged – így nemes egyszerűséggel véget akar vetni a kettőtök közt zajló kapcsolatnak. A düh lassan felfelé kúszva veszi át az irányítást a tested és az agyad felett, majd egy pillanattal később robban – és jaj annak a szerencsétlennek, aki veled szemben áll!

Elhordod mindennek, felsorolod az összes olyan alkalmat, amikor szerinted jogosan gyanúsítottad meg. Mi az, hogy fáradt? Mégis ki fárasztotta le? Kitörölte a keresési előzményeit, mégis mit nézegetett? Edzőterembe kezdett járni, kinek akar tetszeni? A kérdések végeláthatatlanul záporoznak, a szemed szikrát szórva átkozódik, miközben a srác suttyomban eloldalaz, és menekülőre veszi a formát.

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok