Szeretőként megtűrt személy vagy a férjem temetésén!
A nő zokogott. Olyan hangosan, hogy elnyomta a nekrológot. Görcsös, csukladozó sírása ráterelte a figyelmet. Néhányan megbotránkozó pillantásokkal illették, mások próbáltak úgy tenni, mintha nem hallanák.
Pedig nem lehetett nem hallani a fájdalmat, amely előtört belőle. A gyászoló család megpróbált nem tudomást venni a barátok és ismerősök számára fenntartott helyek irányából jövő részvét túlzott megnyilvánulásáról, hiszen még maga az özvegy is csak diszkréten sírdogált a koporsó mellett. „Szerető apa és férj, aki mindent megteremtett a családjának” – hallgatták a szertartásvezetőt, amint az elhunyt életét egy oldalnyi szövegbe öntötte éppen.
Érdemeit, nagyságát, odaadását a családja iránt senki sem tagadta. Csakhogy volt itt egy kis bökkenő. „Ki ez a zokogó nő a fal mellett?” – kérdezgették egymást az ismerősök és a rokonok suttogva. Nyílt titok volt, hogy a férfinak szeretője volt. Vajon ő lehet az? A jobbhiszeműek szerint az orvosa volt. Na, de melyik orvos hullajtja így a könnyeit egy elhunyt betege temetésén?
Persze az érintettektől megkérdezni nem lett volna ildomos, pedig a család szemmel láthatóan tűrte a nő feltűnő viselkedését. Az asszony, akit a két gyermeke támogatott a koporsó mögött, tudta az igazságot. A szeme sarkából vetett csak egy pillantást az egykori szeretőre, aki egyedül, megtörten ült a sarokban.
És hirtelen elmúlt a harag és a megaláztatás belőle megcsalatása miatt. Hiszen minden, amit a férfi itt hagyott, az az övé. Az emlékeik, a gyerekeik, a családi barátok. Próbált felülkerekedni azon, hogy a perszóna – ahogy hívta magában azt a másik személyt – egykor egy darabot elvett az életéből. A hitvesével közösen töltött órákat, szeretetet lopta el tőle, melyet soha senki nem adhat már vissza.
FORRÁS: UNSPLASH
Pedig nem volt rossz ember az ura, és ő sem szenvedett szükséget soha mellette. Legalábbis ami az anyagiakat illeti. Mert a lelki bajaival sokszor magára maradt az utóbbi időben, mióta ez a másik megjelent az életükben. Tolvaj módon a legfontosabból csent el.
A szeretetvagyonukat dézsmálta meg, amibe nemkívánatos egér módjára belerágcsált.
Bár azok a kis darabok örökre elvesztek, most valahogy mégis úgy gondolta, elégtétel, hogy a másik nő csak magában őrizheti tovább az urát, ő azonban bármikor, bárkivel megemlékezhet a közös életükről. Hiszen nem titokban, a falak mögött kellett megélniük a szerelmüket, amelynek gyümölcsét felnőtt fia és lánya, és imádott kisunokáik is tovább viszik.
A férjét mindenki szerette. Barátságos, nyíltszívű, közvetlen ember volt. Talán a jószívűségét használta ki ez a nő, hogy megkaparintsa egy időre. Mindez azonban már nem számít. A rák mindegyiküknél erősebb volt, végül az kaparintotta meg Pétert. Ők pedig itt maradtak az emlékekkel, és csak rajta múlik, hogy megbocsátással vagy gyűlölködéssel a szívében él tovább. Ő az utóbbit választotta, majd ledobta a vörös rózsát a férje után a mélybe.
Nyitókép: Unsplash
KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!
Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr
