„Szörnygenerációt” szabadítanak ránk az engedékeny szülők?
Ha gyereknevelésről van szó, egyre többen érvelnek az engedékenység mellett. Ennek a megközelítésnek a hívei inkább barátként próbálnak viszonyulni a csemetéhez, semmint szülőként.
Tiltás és büntetés helyett meggyőzéssel, érvekkel próbálják elérni a kívánt viselkedést. Úgy gondolják ugyanis, hogy a túlzott korlátozás traumát okozhat a gyereknek, ezt pedig mindenképp szeretnék elkerülni.
Egy svéd pszichiáter, David Eberhard szerint azonban ez nagy hiba. Gyerekek a hatalmon című könyvében elég érzékletesen fejti ki, hogy az irányítás hiánya hogyan járulhat hozzá a későbbi depresszióhoz, kábítószer-használathoz, sőt, akár a gyerekkori öngyilkosságokhoz.
Szerinte a „megengedő szülők valódi szörnygenerációkat hoznak létre”. Egy gyereknek ugyanis határozott és komoly irányításra van szüksége a felnőttektől.
Miért akarunk „megengedők” lenni?
Ahhoz, hogy értsük, hogyan juthattunk el a gyereknevelés olyan szélsőséges irányzatáig, ahol a” nevelés” szót szinte már terrorként értelmezik egyesek, vissza kell mennünk a múltba. Hiszen a történelem során nagyon sokáig semmi joga nem volt a gyerekeknek. Nem vették figyelembe az érzéseiket, feltétlen engedelmességgel tartoztak, és a fizikai bántalmazásukat sem ítélte el senki.
Szerencsére mára megértettük: attól még, hogy egy emberi lény apró, nem tehetünk meg vele mindent. Már ismerjük a gyerekkori traumák későbbi hatásait, a mérgező szülői minták tragikus következményeit. Ez nagyon jó dolog, viszont – talán a túlzott elővigyázatosság miatt – némelyek átestek a ló túloldalára.
Következmény?
Eberhard szerint azok a gyerekek, akiknek a szülei nem szabnak határokat, képtelenek lesznek az empátiára és a figyelmességre. Mivel egy kis hisztivel mindent elérnek, nem tanulnak meg küzdeni a céljaikért, így könnyen válnak majd csalódott, sikertelen felnőtté.
A pszichiáter kifejezetten helyteleníti, amikor egy szülő nem mer nemet mondani, hiszen a „nem” kimondása még nem bántalmazás. Azt sem tartja okos dolognak, hogy mostanában divatos lett anya/apa részéről is hóbortos tiniként viselkedni, a megfontolt és következetes szülői minta helyett.
„Egy nagy büdös pofon kell a mai kölyköknek!”
Hát nem! Aki a fenti mondatra netán elégedetten felhördült, az nagyon téved. A megengedő nevelés ellentéte ugyanis nem az, hogy verjük a gyereket, vagy öncélúan visszaélünk a hatalmunkkal. Az igazság a két szélsőség között van. Bármilyen korú is egy gyerek, észszerű és egyértelmű határok kijelölésére van szüksége.
A határok mellett pedig sok beszélgetésre, figyelemre és törődésre. Meg kell tapasztalnia a tettei súlyát és az esetleges engedetlenségek következményeit – de ez semmilyen körülmények között nem lehet fizikai bántalmazás, megalázás vagy verbális agresszió. A következetesség és a példamutatás viszont olyan dolgok, amikkel nem futhatunk mellé, ha jó szülők akarunk lenni.
Nyitókép: Unsplash