Te a rendetlenek melyik csoportjába tartozol?

„Hogy itt milyen szép rend van!” – sóhajtott egy nagyot az a gyerekkori jó barátnőm, aki épp csak egy jeges teára ugrott be hozzám a nap közepén.

„Ó, ha te azt tudnád!” – nevettem magamban, és közben a jó kis ülőládákra és fiókokra gondoltam, amelyek otthont adnak a levetett ruháknak és a csellengő kábeleknek.

A zugrendetlen

Merthogy én bizony rendetlen vagyok, de az a fajta, aki egyébként szereti a rendet. A rendetleneknek ugyanis különféle alcsoportjai vannak, és én a zugrendetlenek csoportját erősítem. Esetleg te is az a típus vagy, aki mindent megtesz azért, hogy a káosz rejtve maradjon? Nemcsak az esetleges vendégek, de a saját a szemeid előtt is.

Ha a felszínen minden oké, de a kulcsra zárt szekrényedben vagy az ágyneműtartódban áll a bál, akkor valószínűleg igen. Sőt, az igazán profik egy nagy dobozban vagy a dohányzóasztal titkos rekeszében dobálják szét a holmikat. Így a gyanútlan látogató álmában sem gondolná, hogy mi rejtőzik a függöny mögött.

Erre a megoldásra elsősorban két típus hajlamos: a maximalista, aki úgy vélekedik, hogy ha épp nem tud tökéletes rendet fenntartani, akkor inkább nem is bajlódik az egésszel. Továbbá a kényelmes figura, aki egyszerűen úgy vélekedik, hogy nem éri meg gürizni a rendért és a tisztaságért, amikor pénzt keresni és pihenni is lehet a szabadidőnkben.

A megoldás? Át kell esni a holtponton! A legjobb, ha a rendrakásból vidám társasági esemény lesz. Mondjuk, áthívsz egy havert, barátnőt, és egy üveg bor elszopogatása közben, vidáman csivitelve rendet raktok. Cserébe a következő hétvégén te mész hozzá, és megismétlitek a programot. Személyes tapasztalat: jobb móka, mint egy stand-up est, mivel garantáltan vállalhatatlan dolgok kerülnek elő.

Az információfüggő rendetlen

Mindenhol régi magazinok, könyvek, jegyzetek sorakoznak, és a szíved hasad meg, ha bármit is ki kell dobnod. De persze nem kell, ezért nem is teszed. Az eredmény: óriási kupi, amivel szinte lehetetlen mit kezdeni. A legtöbb cuccos begyűjtése ráadásul teljesen értelmetlen. Hiszen a magazinokban és a szakkönyvekben rejlő információ egy idő után elavul vagy ismétli önmagát, így valószínűleg nem sok új van a nap alatt…

Megoldás? Limitáld a gyűjtőszenvedélyedet! Húzz egy vonalat: mostantól minden magazinból csak két számot tarthatsz meg (na, jó, a 15 éves Superman-gyűjteményed nyilván mehet a padlásra). És ha már tele a könyvespolcod könyvekkel, egy művet mindig el kell ajándékoznod/adnod, valahányszor újat veszel. A könyveket nyugodtan cserélgetheted barátokkal, ismerősökkel, könyvcsere klubokkal. Meg persze ott a Kindle, igen. Ma már fölösleges halmozni az információt.

A szentimentális rendetlen

A kategória jeles képviselői ragaszkodnak az emlékeikhez, mint kutya a velős csonthoz. Félreteszed az összes létező régi levelet, mozijegyet, beszállókártyát, oklevelet, autogramkártyát, koncertfotót… Ki tudja még, mi egyebet? Csak mert egy kedves emlék kötődihozzá. Ha így áll a helyzet, akkor minden bizonnyal te is szentimentális gyűjtögető vagy.

Egy időben én is szentimentális gyűjtögető voltam, a 30 évvel ezelőtti matek órai levelezéseket is őriztem a barátaimmal. Az segített, amikor egyszer egy barátnőmmel csináltunk egy nagy közös lomtalanítást. Azokat a fecniket, rajzokat, képeket, amik jól néztek ki, egy szép nagy faliújságra ragasztottuk, a többit pedig egyszerűen befotóztuk, majd kidobtuk. A laptopom mappájában elfér millió emlék is, a lakásban már kevésbé.

A hoarderségbe hajló rendetlen

Látod, hogy a horgászfelszerelés komoly árleszállításon esett át, s noha van már horgászcuccod, az akciónak egyszerűen képtelen vagy ellenállni. Sajnos nem egyszeri esetről van szó. Rendszeresen veszel, cserélsz, kukázol, szerzel olyasmit, amire nincs igazán szükséged, és már nem is tudod hová tenni. Lassan kiszorulsz a lakásból, de azért még gyűjtögetsz buzgón…

Ez a típus a leginkább hajlamos a hoarderségre is, vagyis ő lesz kényszeres gyűjtögető, ami már klinikai állapot. Az ilyen ember bármit begyűjt, ami „jó lehet egyszer még valamire” és semmit sem hajlandó kidobni. Mígnem ellepik őt a csótányok, rágcsálók, hangyák, és már ő maga sem élhet kényelmesen saját otthonában.

A megoldás? A legfontosabb, hogy a mélyére áss egy kicsit a gyűjtőszenvedélyednek. A hoardereknek már nagyon komoly szakértői segítség kell. De egészen biztos, hogy az enyhébb esetekben is mélyebb ok is rejlik a lakásban tornyosuló rendetlenség mélyén. Esetleg akkor vásárolsz, ha padlón vagy? Adrenalinlöketet ad egy különleges, új szerzemény?

Büszke vagy magadra, mert áron alul jutottál a tizedik eredeti svájci bicskához? Ha egy holmiban az ára a legjobb, valószínűleg nem kellene megvenned…  Bármelyik csoportba is tartozol, a rendrakás, a lomtalanítás nemcsak gyakorlatias, hanem lelki kérdés is. Valahányszor összepakolsz és szortírozol, rendszert viszel az életedbe.

A helyére kerül mindaz, ami fölött eljárt az idő, és az, aminek még komoly jelentősége van a mindennapjaidban. Utána fókuszáltabban tudsz dolgozni és könnyebben tudsz pihenni is, mert a dolgok letisztulnak körülötted – ezáltal pedig benned is.

Nyitókép: Unsplash